Kapanyél

Bár mindkettő édeskés, körülbelül ennyi is a hasonlóság. Amúgy nem rokonok, az édesburgonya a nevén kívül még csak nem is burgonyaféle. Tavaly találkoztunk először: egy recept kapcsán keresgéltem és találtam nagy nehezen batátát. Aztán kicsit utánanéztem, mi fán is terem, és érdekes dolgokra bukkantam.

Már régóta szerettem volna kökénypálinkát készíteni. A végső lökést az idei, igen jól sikerült ringlófőzet még nyers italának kóstolásakor összejött barátok társalgása adta. Kökénypálinkát készíteni igazi kihívás. Most már tudom, hogy erősíti a családi köteléket, viszont egy hétköznapi használatba fogott konyhában zajló kökénytartósításhoz biztos lábakon álló házastársi kapcsolatra van szükség. Egy-egy kökényfeldolgozás után érthető, miért számít a magányos manók csemegéjének.

Amikor a beszámolót írom, már rotyog a kevéske kökénycefre, a szilvapálinkában már fél napja ázik a patxaran, jó pár üveg különböző állagú lekvár, zselé készült, és az utolsó pillanatban talált üres üvegekbe került szörp is. Vagyis a nehezén túl vagyunk.

"A nép szíveli a bodzát, mert igénytelen, mint ő maga, és ha haszon nincs is belőle, gondot se kell rá viselni. Az erdőszélben tanyák vannak, és rendesen minden tanya körül ott kujtorog a bodza, mint a legprimitívebb díszfa. Hívni se kell, megtelepszik magától, és mindenütt jól érzi magát, ahol embert érez.

… Senki sem látott még bodzát, amelyik csak egy bogyót termett volna. Millió bogyót terem, és abban hárommillió mag van. Szóval megvan benne a jó szándék, hogy egy nagy bodzáskertté változtassa a világot kelettől nyugatig." (Móra Ferenc: Georgikon)

Vagy ha úgy tetszik, spárgát, mely sokáig nem tartozott a kedvenceim közé. Úgy jártam vele, mint a csicsókával: tudtam, hogy szeretni kéne, mert milyen dolog már, hogy valaki nem eszi meg ezt a nagy fene finomságot, ezért pár évente tettem egy próbát. Sikertelenül. Idén azonban fordult a kocka: olyan finom spárgakrémlevest rittyentettem, hogy napokig nem bírtam abbahagyni.

A liliomfélék családjába tartozó közönséges spárga (Asparagus officinalis) Európában és Ázsiában is őshonos. Az óegyiptomiak és az ógörögök még leginkább gyógyhatása miatt fogyasztották (asparagos=fiatal hajtás, nyél), és csak a rómaiaknál lett kedvelt előétel.

Elkáposztásítottalanítottam...

... némi fonalat a minap. Az általános szokástól eltérően használtam fel két kis fej lila káposztát: fonalat festettem velük. Mert hiszen olyan szép színe van, gondoltam, biztosan ugyanolyan mély bíbor árnyalatú lesz majd a fonalam is tőle, ha kicsit beáztatom a lila káposzta levébe. De nem.

Hanem búzavirágkék lett. Az úgy történt, hogy a festhető gyapjúfonalakat vízbe áztattam. A káposztákat felszecskáztam, és egy nagy lábosban feltettem forrni annyi vízzel, hogy az éppen csak ellepje a káposztadarabkákat. Kb. egy óra hosszat főztem a káposztalevesemet, a lé először sötétkék, majd valami egészen bámulatosan mély bíborszínű lett. A lakás pedig egyre büdösebb…