Kapanyél

Március - Böjtmás hava

12. hét:

- március 18. (Sándor): Sándor, József, Benedek, zsákban hozzák a meleget!

- március 19. (József): Megérkeznek a fecskék. "Fecskét látok, szeplőt hányok!" Ezen a napon ültetik a fokhagymát, a krumplit, a kaprot.

- március 21. (Benedek): A csillagászati tavasz kezdete. A göcsejiek szerint Benedek engedi ki zsákjából a szárnyas bogarakat.

Régi adósságot törlesztettünk a hétvégén, és majdnem idén is lecsúsztunk a lényegről. Sok éve készültünk már, hogy meglátogatjuk az Alcsúti Arborétum hóvirágait, de a korábbi években vagy esett az eső, vagy pl. tavaly hirtelen visszajött a tél, így mindig elmaradt. Pedig nagyon megér egy kirándulást! Már az odavezető etyeki út is egy csoda a 170 éves platánsorral, az arborétumban pedig kora tavasszal egyik ámulatból a másikba esik a látogató.

Búbos pacsirta (Fotó: Csonka Péter)

Február - Böjtelő hava

8. hét:

- február 19. (Zsuzsanna): Ha ezen a napon megszólal a pacsirta, akkor már közel a tavasz. Ha csorog az eresz, az jó termést ígér. Jó idő esetén elkezdték a szántás, vetés előkészületeit, széthordták a trágyát

- február 22. (Péter): "Péter üti az üszögöt, jön a melegebb idő." A feltételezések szerint Üszögös Szent Péter egy elhallásnak köszönheti a nevét; a "cathedra Sancti Petri" középkori magyar fordítása "Szent Pétör ü székössége" volt, ebből lett Péter "üszögössé". Ez a nap szerencsétlennek számít, így semmilyen munkához nem fognak. Az asszonyok nem nyúlnak lisztbe, nehogy üszögös (gombás) legyen a búza. Amilyen az idő ezen a napon, olyan lesz Józsefkor is.

Szép hetet!

Balázsolás

Február - Böjtelő hava

6. hét:

- február 3. (Balázs): Szent Balázs püspök a legenda szerint egy özvegyasszony fiát mentette meg a fulladástól, amikor annak halszálka akadt a torkán. Azóta a torokfájás és sok más betegség gyógyítójaként tisztelik. Nevéhez fűződik a ma már ritka szokás, a balázsolás, ami többféle - vidékenként változó - rituálét jelentett. Volt, ahol almát szenteltek, amivel aztán a torokfájást gyógyították, máshol a torokfájósokat parázson sült alma héjával füstölték, hogy elűzzék a betegséget okozó gonoszt. Egyes vidékeken e napon bort szenteltek, ami közben a férfiak imádkoztak: "Ments meg uram engem a torokfájástól, a kígyómarástól, de főleg a rossz asszonyoktól".

Legalábbis a német-cseh határon. A Cseh-erdőben elterülő Šumava Nemzeti Park a német oldalon a Bajor-erdei Nemzeti Parkban folytatódik. Régen a kettőt szögesdrót választotta el, jelölve az államhatárokat. Hiába telt el azonban 25 év a határok megszűnése óta, a szarvasok – úgy tűnik – nem felejtenek.

A cseh oldalon kutatók 6 évig figyelték a jeladós nyakörvvel ellátott szarvasokat. A megfigyelések alapján feltételezik, hogy a szarvastehenek generációkon át adják tovább, hol van territóriumuk határa. Legalábbis a „cseh” szarvasok mindig pontosan ott fordulnak vissza, ahol régen a szögesdrót húzódott.

A német oldalon kicsit bonyolultabb a helyzet. Évente 20 állatra raknak jeladót, eddig száznál is több állattól gyűjtöttek adatokat. Megfigyeléseik szerint csak a tehenek maradnak a német oldalon. A magyarázat egyrészt földrajzi eredetű; a cseh-német határon húzódó hegyhát tarthatja vissza őket. Másrészt a cseh oldalon pár éve újra lehet vadászni, ezért a tehenek valószínűleg biztonsági okokból is a német oldalon maradnak borjaikkal.

Bezzeg a „német” szarvasbikák! Főleg a fiatalabbaknak nem számít se hegy, se veszély; több kilométert is képesek megtenni az egykori határt átlépve, hogy szép cseh nőstényeket találjanak. Ők tudják, miért.

Forrás