Kapanyél

Az ókori görögök szerint a jácint egy csodaszép ifjú, Hüakinthosz halálával született. Úgy halt meg, hogy egy diszkosz a homlokának csapódott. Hüakinthosz Apollón kísérői közé tartozott, sőt Apollón isten szerelmes volt belé. Egy alkalommal diszkoszt vetettek, és Apollón földről visszapattanó korongja Hüakinthosz homlokának csapódott, mire a fiú holtan esett össze. Hiába próbálta Apollón elállítani a vérzést, már nem tudott segíteni Hüakinthoszon. Apollón őszintén megsiratta, és így kiáltott: „Ó, ha az életemet adhatnám érted, vagy veled halhatnék!” Ahogy ezt kimondta, Hüakinthosz kiserkent vére nyomán a fű újra kizöldült, és gyönyörű virág nőtt, amelynek szirmaiba Apollón beleírta Hüakinthosz nevének kezdőbetűjét.

A történetnek van egy másik változata is. Eszerint nem Apollón, hanem Zephirosz, a nyugati szél istene, aki szintén szerelmes volt a fiúba, ölte meg Hüakinthoszt, mert az inkább Apollónhoz vonzódott. A verseny közben féltékenyen ráfújt az Apollón által elhajított diszkoszra, mire az megölte Hüakinthoszt.

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a mítoszban megénekelt virág valószínűleg nem hasonlít a ma ismert jácintra. Az sötét bíborszínű vagy karmazsinvörös szirmú liliomszerű virág lehetett.

A mustárcsíra az egyik legnagyobb kedvencem. Nagyon gyorsan, 2-3 nap alatt kicsírázik, és már fogyasztható is.

1. nap	2. nap
3. nap

Februárban minden kerttulajdonos szembesül a kérdéssel: mi maradjon, és mit kell eltávolítani a kertből? Sokszor érzelmi okokból, máskor csak a szakmai hozzáértés hiánya miatt évekig meghagyunk olyan növényeket, amelyek elfoglalják a helyet az új növények és kialakítások elől. Tél végén, kora tavasszal, amint kilép az ember a kertbe, rengeteg tennivalóval találja magát szembe.

A metszéshez a következő jó tanácsokat tartsuk észben:

1. Még a rügyfakadás előtt kezdjük el a metszést, hiszen ilyenkor jól áttekinthető a korona, könnyebben eldönthetjük, mit és honnan távolítsunk el; csak az őszibarack és a kajszibarack esetében várjunk addig, amíg a virágrügyek elkezdenek megduzzadni.

2. A lehető legkisebb sebet ejtsük a fán a metszés során.

3. Ne hagyjunk nagy csonkokat, mert ezek beszáradnak és könnyebben elfertőződhetnek a sebek; tehát a rügyhöz közel metsszünk vissza, és lehetőleg ne egyenesen vágjunk, hanem kissé ferdén.

4. Ha nagyobb ágakat fűrészelünk le, akkor ezt több részletben tegyük, hogy megakadályozzuk ezek behasadását.

5. Vigyázzunk, ne essünk túlzásba a metszés során; hagyjunk is valamit a fán.

6. Először mindig a beteg, sérült, hasadt részeket távolítsuk el.

7. Célunk, hogy világos, szellős koronát alakítsunk ki, hogy a fejlődő gyümölcsök elegendő napfényhez jussanak, és megakadályozzuk a betegségek és a kártevők elszaporodását, hiszen ezek terjedésének kedvez a sűrű korona és lombozat.

8. A következő lépés a korona ritkítása, amely során a sűrűsítő, befelé és túlságosan felfelé növő, egymást keresztező vesszőket, gallyakat, ágrészeket vágjuk le.

9. Senki sem szereti, ha nagyon nyújtózkodnia kell a szép gyümölcsökért, ezért törekedjünk a korona szétterítésére, terebélyesítésére; ezt úgy érhetjük el, hogy mindig kifelé álló rügyre metsszünk vagy kifelé növő oldalelágazásra vágjunk vissza.

10. Az öreg, de egészséges fáknál az ún. ifjító metszés részeként a túlságosan elöregedett részeket metsszük le, de ügyeljünk arra, hogy a fiatal hajtásokat, vesszőket tartsuk meg, hogy legyen miből megújulnia a fának; a korona belső részéből lehetőleg ne vágjunk ki tőből semmit.