Kapanyél

Több érzékelhető jele is van annak, hogy közeledik a tél vége: a madarak hajnalban egyre vidámabban csiripelnek, Mohácson eltemették a telet, a szobanövények pedig elkezdtek új hajtásokat hozni, vagy éppen befejezték evilági pályafutásukat.

Talán sokaknak feltűnt már, hogy a Kapanyélen elég kevés szó esik a szobanövényekről. Ennek legfőbb oka, hogy szakértőink kivételével egyikünknek sincs túl sok sikerélménye velük. Be kell vallanom, amilyen odaadóan pátyolgatom kora tavasztól késő őszig a balkonvirágaimat és zöldségeimet, olyan mostohán bánok a szobalakókkal. Mármint a növényekkel, nem a család többi tagjával. Ennek ellenére teljesen kipusztítani csak két szobai futókát sikerült, mert magasan voltak, messze az ablaktól, kiestek a látóteremből, így a tartós víz- és fényhiányban - igaz, hosszú idő után - feladták a küzdelmet.

A rutinos szobakertészeknek sem tilos a metszés. Persze sokan visszarettennek féltett növényük darabolásától. A metszés, ahogy a szemzés, növényszaporítás vagy éppen a permetezés nem ördöngösség, csupán néhány egyszerű alapszabályt szükséges elsajátítani ahhoz, hogy biztos kézzel nevelhessük növényeinket.

A bonszaj művelői mindent tudnak a metszésről

A mikulásvirág (Euphorbia pulcherrima) sok szobanövénnyel ellentétben nem a virágzatával, hanem színes felleveleivel díszít. Ma már számtalan formájú és színű fellevélváltozattal találkozhatunk. A legdivatosabb és legkeresettebb, az ünnepek jellegzetes színe miatt a piros, de létezik krémfehér, halványrózsaszín, sárgás változat is.

Egy vicces mondás szerint a legénylakásban a szobanövények mind kiszáradtak, de a hűtőben már csírázik valami. Nem kell azonban ennek így lennie. Annak járunk utána, hogyan lehet egy agglegénylakásból élő oázist varázsolni.

Először is le kell szögeznünk, hogy a legtöbb férfi - tisztelet a kivételnek - nem tud bánni a növényekkel, ezért nekik könnyen gondozható és minimális törődést igénylő növényekre van szükségük. Ezek a zöld lakótársak feldobják a lakás hangulatát és kellemes környezetet is teremtenek.

A kankalin latin neve a "primus" szóból származik, azt jelenti, első, ebből arra következtethetünk, hogy korán nyílik. A nemzetség mintegy háromszáz fajának többsége kora tavasszal virágzik, a hóolvadás után az elsők között bontják szirmaikat.