Kapanyél

A tavasz első hónapja nem várt meglepetésekkel szolgáltatott: az egész tél legkeményebb időjárását hozta. Néhány szép napon kívül rekord hideg, hófúvás borzolta a kedélyeket és tette emlékezetessé nemzeti ünnepünket.

Ez azonban a természetben zajló folyamatokat csak lassíthatja valamelyest, de megállítani képtelen.

Bíbic

A legelső vonulók, amelyekkel találkozhatunk, a bíbicek. Sokszor már február végén megjelennek pillangószerűen csapkodó csapataik. A belvizes szántókon, lucernatáblákon gyülekeznek a galamb nagyságú, jellegzetes bóbitát viselő madarak. Vizenyős rétek a jellemző fészkelő helyei, ahol a földre rakott, hevenyészett fészekbe helyezi 4 tojását. Az ebből kikelő fiókák fészekhagyók. A szülők első vészjelzésére lelapulnak a földre és nyugton maradnak, bízva rejtőszínükben.

A vörös róka (Vulpes vulpes) az egyik legelterjedtebb ragadozó, szinte az egész világon előforduló, magányos életmódot folytató kutyaféle.

Sokáig csupán kártékony ragadozónak tartották, és irtották, mára azonban gyökeresen megváltozott a helyzet. Ebben nálunk Fekete István regénye, és az abból készült rajzfilm alapvető jelentőségű volt, hiszen nagymértékben módosította a rókáról alkotott véleményünket.

Nem az első országos hóesés nyitja meg a madáretetés szezonját. A levelek lehullása után érdemes feltölteni, kitenni a kertbe, ablakba a madáretetőket. Mindenkit biztatok a madarak téli etetésére, persze, nem feltétlen a száraz kenyér köztéri hajigálására gondolok.

A széplelkek beszélnek mindenféle hókuszpókuszt, a madaraknál azonban a lényeg, hogy az etető bármilyen anyagból készülhet, az etetéshez legjobb a fekete vagy csíkos napraforgómag.

Bár tavaly is készültünk, valahogy elmaradt, múlt szombaton viszont ebéd után felkerekedtünk Tatára, hogy saját szemünkkel lássuk, amint kb. 43 ezer vadlúd leszáll az Öreg-tóra.

Ezt az alig 2 km² felületű mesterséges tavat az északi költőterületekről a Kárpát-medencébe érkező vízi madarak már évszázadokkal ezelőtt felfedezték maguknak, és azóta is minden évben tízezrével érkeznek ide a téli hónapokra. Idén számuk rekordot döntött, pedig eddig is egyedülálló látványosság volt Európában, hogy madarak egy város kellős közepén alakítsanak ki pihenőhelyet. Már korábban is eszembe jutott, hogyan tudják megszámolni, mennyi madár van a tavon?!. Azt mondják, sok évtizedes tapasztalat és jó felszerelés (távcső) birtokában ez nem probléma, másrészt, amikor a tavat ellepik a madarak, az 1 négyzetméteren láthatóakat megszámolják, és a tó felületének megfelelően felszorozzák. Úgyhogy elég pontos számot kapnak.

Pelékkel viszonylag ritkán találkozhatunk, hiszen igen kis termetűek, ráadásul éjszakai életet élő rágcsálók. Hazánkban három (egyes források szerint négy) fajuk fordul elő: a nagy pele (Myoxus glis), az erdei pele (Dryomys nitedula), valamint a mogyorós pele (Muscardinus avellanarius), a negyedik faj a kerti pele (Eliomys quercinus) lenne, amely nálunk csak az Északi-középhegység karsztos vidékein fordul elő, de ott is csak szórványosan.