Kapanyél

Tudta? Magyarországon 35 nappali ragadozómadár-faj fordul elő

A hazánkban előforduló fajok két rendbe tartoznak. A vágómadár-alakúak rendjének tagjai a keselyűk, héják, rétihéják, ölyvek, sasok, míg a másik rendbe a sólymok tartoznak. A ragadozó madarak határozása nem egyszerű, sok esetben kifejezetten nehéz.

Hazánkban a 4 leggyakoribb faj: az egerészölyv, a vörös vércse, a karvaly és a barna rétihéja. Érdemes megismerni a jellegzetességeiket, hogy legalább ezeket el tudjuk különíteni egymástól.

Az egerészölyv (Buteo buteo) a leggyakoribb ragadozónk. Leginkább télen lehet belőlük sokat megfigyelni, amint az utak mentén ücsörögnek a fákon, kerítésoszlopokon. Közepes termetű, de ha közvetlenül az autónk mellől röppen fel, könnyen láthatjuk hatalmasnak, és az ölyvből hamar "sas" lesz. (A szirti sas - csak összehasonlításképpen - kétszer nagyobb az egerészölyvnél!). Röpképére jellemző a tömzsi megjelenés, rövid nyak, rövid farok, a szárny közepesen hosszú, az alapjánál szélesebb. Reptében gyakran kering rövid köröket leírva. Télen ugyan elvonul egy részük, északabbról viszont nagy számban érkeznek hozzánk telelni, így télen lényegesen gyakrabban találkozhatunk velük.

Aki mostanában az ismert gyerekdalt dúdolgatja, nem annyira a törököktől félti a kis pettyes hátúakat, sokkal inkább a pokolba kívánja a katica nevet egyre inkább besározó harlekineket.

Pedig biztatóan indult a távol-keleten honos harlekinkatica (Harmonia axyridis) amerikai és európai turnéja. Észak-Amerikába és Európába a különböző levéltetvek elleni biológiai védekezés céljából telepítették be, de - a többi invazív fajhoz hasonlóan - mostanra már erősen túllőtt a célon. Elterjedésének állomásai itt megtekinthetők, Magyarországon 2008-ban találkoztak vele először. Azóta kétes hírű karrierje nálunk is töretlenül ível felfelé.

A kertészkedők darazsas és kevésbé darazsas éveket különböztetnek meg. A szabadban terített ebédek, szőlőszüret és cefrekészítés során szerzett tapasztalataim szerint a 2014-es év nem sorolható a különösen darazsas évek közé. Csak a nyár vége fele jelentek meg az asztalnál a francia darazsak, a cefre készítésekor - igaz a gyümölcs nem volt különösebben édes - valahol máshol nyalakodtak.

Francia darázs

Amikor a kertben élő, mozgó parányi élőlényeket vesszük sorra, az egyik legizgalmasabb társaság a medveállatkáké (Tardigrada). Köztünk élnek, mégis kevesen tudnak róluk. A szűk családban kérdeztem felőlük, egyedül Borika lányom tudta kikről van szó, de ő eltér az átlagos kertbarát családtól, hiszen egyetemi biológushallgató.

Egy egyszerű nagyítónál erőteljesebb nézőkére van szükség, hogy e fura kis állatok világába be lehessen kukucskálni, mert áltatában az egy millimétert sem éri el méretük.

Legelésző medveállatka

Ősszel nem csak a virágos kerti növények többségétől, hanem az őket látogató pillangóktól is búcsúzni kell. Sebaj, a következő szezonban számos egynyári vagy hosszabb életet élő növényt lehet telepíteni, amelyek vonzzák a tetszetős szárnyasokat. (Most nem említjük, hogy a rendszerint a virágok nedveit nyalogató pillék egyedfejlődésük során hernyóként hosszabb-rövidebb időt a növények rágcsálásával töltenek.)

A nyári orgona biztos lepkecsalogató