Kapanyél

Télen a lombozat hiánya miatt minden állat jobban szem előtt van, mint más évszakban. Most olyan madarakról lesz szó, amelyek egész évben a költőhelyük közelében tartózkodnak, télen figyelhetők meg a legjobban, és minden porcikájukban tökéletesen alkalmazkodtak ahhoz, hogy a fák törzsén és ágain éljenek. Lábuk rendkívül erős kúszólábbá módosult. A legtöbb madárnál 3 ujj előre áll, és 1 ujj hátra. A harkályoknál ez 2-2-re módosult, ami nagy előnyökkel jár: a fakéreg megmarkolása sokkal hatékonyabb, ha egyenlő erőt tud felülről és alulról is kifejteni. A farktollak a madaraknál a repülés közbeni kormányzásra, fékezésre szolgálnak. A harkályoknál kapnak egy merőben más funkciót: meg kell tartaniuk a testet a függőleges fatörzsön. Ennek megfelelően a farktollak rendkívül kemények. A csőr erős vésőcsőrré alakult, és ez nem azért van, hogy a madár be ne verje a fába a fejét: képes vele kivájni a költőodúját, segítségével keresi a kéreg alatt mocorgó lárvákat. És ha már itt tartunk, pár szót érdemes szólni arról, mit is kopogtat a fa törzsén harkályunk.

Fekete harkály

A varjúfélék közül maradt még két madár, amelyeket télen is gyakran megfigyelhetünk. A szajkó (Garrulus glandarius) varjú méretű költőmadarunk. Télen a nálunk maradókhoz északi tájakról csatlakoznak fajtársaik. A legtávolabbról orosz gyűrűs madár érkezett, amely több mint 2000 kilométert tett meg a gyűrűzés helyétől. Vannak évek, amikor ősztől óriási csapatokat lehet megfigyelni. Az ilyen inváziós beáramlásnak (ami egyébként sok madárnál előfordul) az okai között lehet az északi területek táplálékhiánya (rossz termés) és az átlagon felüli szaporulat.

Télen az állatok nehezebben jutnak élelemhez, ilyenkor aztán olyan helyekre is ellátogatnak, amelyeket normális körülmények között messze elkerülnek. Amíg a madarakat mindenki lelkesen gondozza, a nagyobb testű állatokat már igyekszünk távol tartani.
Elismerem, hogy egy cinkét sokkal olcsóbb és egyszerűbb télen etetni, mint mondjuk egy vaddisznót, de ez utóbbi sokkal nagyobb károkat tud okozni.

Ha megkérdeznénk járókelőket, hogy mondjanak egy nagyon apró madarat, akkor nagy eséllyel a legtöbben a kolibrit fogják említeni. Pedig a valóság az, hogy a kolibrikhez több száz faj tartozik, és van néhány fajuk, amelyek nem is mondhatók a maguk 20 grammjával nagyon aprónak. Most olyan madarakról lesz szó, amelyek a legkisebbek a nálunk élők között, és felveszik a versenyt a parányi kolibrikkel.

Sárgafejű királyka

A pintyfélékhez tartozó madarak magevő specialisták. Télen több fajukkal találkozhatunk. Jól megfigyelhetők, mert magevők lévén a télen kitett napraforgóra előszeretettel rájárnak.

Hím erdei pinty tavasszal