Kapanyél

A tolvaj fagyöngy

Őszi gyomsorozatunk záró részében a fán lakó élősködőket tárgyaljuk. Már az előző részek egy-egy növénye is kiverte a biztosítékot néhány kertbarátunknál. Többek ugyanis a hivatalos nomenklatúra szerinti gyomot szívesen látják kertjükben. Így volt egyik barátom is, aki a vaddohányt, ahelyett, hogy tövestől kitépte volna, inkább szétültette kertjében. Később meg is bánta.

Mostani gyomcsoportunkban a talajban telelő, szívós évelők szerepelnek. Több nehezen irtható gyom tartozik közéjük. Bár, ahogy a gyomsorozatunkhoz fűzött kommentekből kiderül, sokan kedvesnek, tetszetősnek tartják a kultúrkertekben tébláboló, de inkább rétekre, erdőszélekre való, gyomnak számító növényeket.

Mezei zsurló

A szelídgesztenye (Castanea sativa Mill.) a bükkfélék (Fagaceae) családjába tartozó fa. Nyugat-Európában, Dél-Európa hegyvidékein, valamint a Kaukázusban őshonos, valószínűleg a rómaiak telepítették be Pannóniába. A szelídgesztenye közepesen melegigényes növény, a mi klímánkon szinte mindenhol megél, a téli kemény fagyokat, valamint a nyári nagy meleget egyaránt elviseli. Tőlünk északabbra is megél ugyan, de ott csak ritkán hoz termést.

Gyeprontó gyökeresek

Gyomsorozatunk mostani fejezetébe az igazán gonosz és nehezen irtható társaság tartozik. Sok kertészkedő életét keserítik meg a hemikriptofinok (H-sorozat), melyeknek a telet túlélő szervképleteik (törpe szár, gyöktörzs) a talajban függőlegesen állnak. E gyomok a gyepek, illetve évelő kultúrák nehezen irtható lakói. Majd később kiderül, miért, de egy rosszkor, rosszul elvégzett motoros kapálás nemhogy pusztítaná őket, a feldarabolás miatt inkább szaporítja a kellemetlen gyomkolóniát. Jellemző rájuk, hogy az okos, életmódjukat ismerő talajművelést nem tűrik, így a kalászos vagy kapás növények közt nem életképesek.

Galaj, pipacs, bükköny, árvácska, vérehulló fecskefű, konkoly, szarkaláb

A díszkertekben ritkábban, míg a gyepek, cserjesorok szélén gyakrabban megtelepedhetnek gyomsorozatunk második részének növényei. Az Ujvárosi Miklós által összeállított gyoméletforma rendszerben a T2-es jelző illeti ezt a szép virágokat is nevelő csoportot. Nagy kárt igazán nem okoznak, de azért nincs helyük a díszkertben, hiszen konkurensként felélik mások elől a tápanyagot, elszívják a nedvességet.

A T2-esek csírázhatnak ősszel és tavasszal is, tehát, ha sikerül a mostanában kihajtó apró növényt felismerni, jobb azonnal eltávolítani. Később, amikor erősebben gyökeresedik, netán elszórta virágonként sok száz magját, már nehezebb lesz. Ha a gyepen ütik fel fejüket, akkor a rendszeres fűnyírás általában kordában tartja őket, a szabad területeken pedig kapálással, sarabolással vagy talajtakarással lehet ellenük védekezni.