Kapanyél

A hétvégére elég vacak időt jósolnak: viharos szél, eső, hó, ennek ellenére van néhány program, melyeket érdemes beilleszteni az év végi hajrába.

A Tatai Vadlúdsokadalmat már népszerűsítettük a Kapanyélen, de ma újabb vadlúdlesre hívják az érdeklődőket, mert a tatai Öreg-tó elmúlt 30 éves történetében még nem volt példa arra, hogy ilyen madártömeg érkezett volna ide. Idén most már közel 50 ezer vadlúd éjszakázik a tavon, és ha ehhez hozzávesszük a mintegy 2500 récét, 4000 sirályt és 8000 varjút, akkor beláthatjuk, hogy ilyen lenyűgöző látványban ritkán lehet részünk!

A reggeli kirepülésről már lekéstünk, de délután 3 órától még gyönyörködhetünk a behúzásban, úgyhogy aki  arrafelé jár, vagy nem rest ezért Tatára utazni, ne hagyja ki!

A Nagytétényi Kastélymúzeumban a hagyományos karácsonyi vásár mellett kortárs iparművészek által feldíszített fenyőkben gyönyörködhetünk, ma délelőtt karácsonyi koncertet hallgathatnak az érdeklődők, délután 3-kor pedig a méhek és a méz szerepéről tartanak előadást.

Gyenesdiáson pedig a gesztenye és a mézeskalács a főszereplő az utolsó adventi hétvégén. A Községháza előtti téren sült gesztenyével és forralt borral várják a látogatókat. Részletetes program itt.

Szép hétvégét! 

Ha már ilyen madaras napot tartunk, talán emlékeztek rá, hogy nem olyan rég hétvégi programnak ajánlottuk a Tatai Vadlúd Sokadalom c. eseményt. Új, kerti kis vendégeinket bemutató sorozatunk szerzői, Csonka Péter és Pénzes László régóta részt vesznek a szervezésben, hogy minél többen megcsodálhassuk az északi költőterületeikről érkező vadludak behúzását.

45. hét:

- november 11. (Márton): Aki Márton napon libát nem eszik, egész éven át éhezik.

Az úgy kezdődött, hogy szeptember végén az iskolában "nevelés nélküli munkanap" volt. Jó kis terminus technicus, elvileg annyit tesz, hogy a tanárok nem nevelnek, a szülők nem dolgoznak, mert a gyerekkel valamit csinálni kell, ámde munkanap van. Úgyhogy összekötöttük a kellemest a hasznossal: elmentünk az Orczy kertbe, azon belül is a Kalandparkba, én meg kisebbik csemetém, s amíg ő lógott a szereken, én fotózgattam a környéket. Aztán egyszer még egyedül is visszamentem, hogy mindent megnézhessek.

Ma is kb. olyan napsütötte idő van, mint akkor, csak úgy 20 fokkal kevesebb, úgyhogy ideje felidézni a látottakat.

Az Orczy- és a Füvészkert térképe 1884-ből