Kapanyél

Biztosan van a családban kert- és növényszerető, akinek esetleg még nem sikerült ajándékot találni; íme néhány ötlet, amelyekkel biztos örömet szerezhetünk. Van köztük olyan, amit ugyan egyszerűbb boltban beszerezni, de egy ügyesebb barkácsoló maga is elkészíthet: például a sünházat.

A sünház olyan, mint egy játék kutyaól. Akkor sem kell érte az üzletbe szaladni, ha nem hoz ilyet a Jézuska, elég pl. egy nagyobb cserepet felfordítva, száraz levéllel megtömve a bokrok alá rakni. Kombinált fogóval, vagy egy keskeny pengéjű fűrésszel készített bögrényi ajtólyukkal lehet becsalogatni a rovarfaló hasznos kisemlőst.

Tudta? Magyarországon 35 nappali ragadozómadár-faj fordul elő

A hazánkban előforduló fajok két rendbe tartoznak. A vágómadár-alakúak rendjének tagjai a keselyűk, héják, rétihéják, ölyvek, sasok, míg a másik rendbe a sólymok tartoznak. A ragadozó madarak határozása nem egyszerű, sok esetben kifejezetten nehéz.

Hazánkban a 4 leggyakoribb faj: az egerészölyv, a vörös vércse, a karvaly és a barna rétihéja. Érdemes megismerni a jellegzetességeiket, hogy legalább ezeket el tudjuk különíteni egymástól.

Az egerészölyv (Buteo buteo) a leggyakoribb ragadozónk. Leginkább télen lehet belőlük sokat megfigyelni, amint az utak mentén ücsörögnek a fákon, kerítésoszlopokon. Közepes termetű, de ha közvetlenül az autónk mellől röppen fel, könnyen láthatjuk hatalmasnak, és az ölyvből hamar "sas" lesz. (A szirti sas - csak összehasonlításképpen - kétszer nagyobb az egerészölyvnél!). Röpképére jellemző a tömzsi megjelenés, rövid nyak, rövid farok, a szárny közepesen hosszú, az alapjánál szélesebb. Reptében gyakran kering rövid köröket leírva. Télen ugyan elvonul egy részük, északabbról viszont nagy számban érkeznek hozzánk telelni, így télen lényegesen gyakrabban találkozhatunk velük.

Aki mostanában az ismert gyerekdalt dúdolgatja, nem annyira a törököktől félti a kis pettyes hátúakat, sokkal inkább a pokolba kívánja a katica nevet egyre inkább besározó harlekineket.

Pedig biztatóan indult a távol-keleten honos harlekinkatica (Harmonia axyridis) amerikai és európai turnéja. Észak-Amerikába és Európába a különböző levéltetvek elleni biológiai védekezés céljából telepítették be, de - a többi invazív fajhoz hasonlóan - mostanra már erősen túllőtt a célon. Elterjedésének állomásai itt megtekinthetők, Magyarországon 2008-ban találkoztak vele először. Azóta kétes hírű karrierje nálunk is töretlenül ível felfelé.

A kertészkedők darazsas és kevésbé darazsas éveket különböztetnek meg. A szabadban terített ebédek, szőlőszüret és cefrekészítés során szerzett tapasztalataim szerint a 2014-es év nem sorolható a különösen darazsas évek közé. Csak a nyár vége fele jelentek meg az asztalnál a francia darazsak, a cefre készítésekor - igaz a gyümölcs nem volt különösebben édes - valahol máshol nyalakodtak.

Francia darázs

A varjúhájfélék (Sedum) méltán örvendenek nagy népszerűségnek, mert tulajdonképpen semmi dolog nincs velük. Szegélynövényként, talajtakarónak sziklakertbe, balkonládába vagy virágcserépbe egyszer elültetjük, aztán már csak élvezzük a látványát. Teljesen igénytelen évelő, ha napos helyre, jó vízelvezetésű talajba kerül.