Kapanyél

Nemrég írtam egy posztot a jezsámenről (Philadelphus), amit sokszor összekeverünk a jázminnal (Jasminum). Most pedig írok egy posztot a jázminról, hogy ne keverjük többé össze a jezsámennel.

Korábban már volt szó a tavaszi héricsről, amelyet az év vadvirágának választottak. A kommentekből kiderült, sokan kedvelik ezt a virágot, és közeli rokonát, a kökörcsint is.

A kökörcsin a boglárkafélék (Ranunculaceae) családjába tartozó, selymesen gyapjas évelő. Kora tavasszal nyílnak 5–7 cm átmérőjű, harang alakú, szőrös virágai, amelyek a fajtától függően lilásak, rózsaszínesek vagy kékesibolya színűek lehetnek, élénksárga porzókkal. A bimbót, a virágkelyhet, a szárait ezüstös szőr borítja. A virágok 5–8 cm hosszúak, a növény magassága 25–30 cm, a szár csak a virágzás vége felé nyúlik meg, ekkor jelenik meg rajta a három örvösen álló, gallérozó fellevél, 2–8 mm-es, behajlított, keskeny sallangokkal. A termések egymagvúak, tollasak. A kökörcsin magról könnyen szaporítható. Sztyeppréteken, szikla- és pusztafüves lejtőkön, réteken fordul elő.

Leánykökörcsin

Nevét az ótörök „kök” szóból kapta, ami magyarul kéket jelent, utalva ezzel a kökörcsinek színére. Népies nevei: lókökörcsin, kikirics, kükörics, tikdöglesztő, alamuszvirág, kokasharang, varjúkikerics.

Fekete kökörcsin

A kökörcsinnek több faja is honos nálunk, például a mezei kökörcsin (Pulsatilla pratensis) ennek alfaja a fekete kökörcsin (P. pratensis subsp. nigricans), a leánykökörcsin (Pulsatilla grandis), a magyar kökörcsin (Pulsatilla flavescens, P. hungarica – ezt sokáig a mezei kökörcsin egyik alfajának tartották, csak az utóbbi időkben számítják külön fajnak), a tátogó kökörcsin (Pulsatilla patens), a tavaszi kökörcsin (Pulsatilla vernalis), a nyugati kökörcsin (Pulsatilla vulgaris) és a hegyi kökörcsin (Pulsatilla montana).

Magyar kökörcsin

Különleges szépségük kis híján a vesztük lett, mert igen feltűnőek, és a kirándulók egyszerűen nem tudták megállni, hogy le ne tépjék virágaikat. Amióta főbb termőhelyeik szigorúan védetté váltak, állományuk is megszaporodott, noha így is ritkán lehet találkozni velük.

A kökörcsin minden változata védett vagy fokozottan védett. A fekete kökörcsin eszmei értéke: 5000,-, ezzel szemben az igen ritka hegyi, a magyar és a leánykökörcsin eszmei értéke meghaladja a 100.000 forintot.

Hála a kertészeteknek, ma már nem kell lemondanunk a kökörcsinről. Több helyen lehet venni a leánykökörcsin szaporítóanyagát, ha valaki szeretne, akkor gyorsan kell megvásárolnia, mert nyáron már nem nagyon kapható.

Tátogó kökörcsin

A növényt napos, és félárnyékos helyre ültessük. Laza, kavicsos, közepes táperejű talajt kedvel. Virágzás után is feltűnő növény. Évelőágyásokban, ligetes, vadvirágos kertrészekben is nagyon szép látvány. Sziklakertbe egyesével vagy kisebb csoportba ültessük.

Gyógyhatásai
A mezei kökörcsin minden része nagyon mérgező, frissen szedve mérge a bőrt irritálhatja. A népi gyógyászatban fekélyek és szemgyulladás kezelésére használják. A homeopátiában bő, sűrű, sárgászöld, nyálkás váladékok kezelésére, valamint sírós, nyűgös, érzékeny gyermekeknél alkalmazzák.
A leánykökörcsin teájával az asztmatikus görcsöket csillapították, fejfájás enyhítésére itták. Vesebetegségek, köszvény, csúz gyógyítására ritkán még ma is használják, de senkinek nem ajánlatos önszorgalomból próbálkozni vele.

A múlt héten olvastam egy cikket arról, hogy kínai tudósok megtalálták a részegség természetes ellenszerét. A japán mazsolafa (Hovenia dulcis) kínai fajtájának kivonatát a bölcs kínaiak már 500 éve használják a másnaposság gyógyítására. Most patkányokon végzett kísérletekkel igazolták, hogy a dihidro-myricetin (DHM) nevű összetevő a véralkoholszinttől függetlenül megakadályozza az agyra kifejtett bódító hatást, csökkenti a másnaposság tüneteit, sőt, idővel mérsékli az alkohol iránti vágyat is. A teljes cikk itt olvasható.