Kapanyél

A pintyfélékhez tartozó madarak magevő specialisták. Télen több fajukkal találkozhatunk. Jól megfigyelhetők, mert magevők lévén a télen kitett napraforgóra előszeretettel rájárnak.

Hím erdei pinty tavasszal

Kertjeinkben, főként ha vannak bogyós termésű cserjék, fák, megjelennek a rigók jeles képviselői is.
Több fajuk él Európában, nálunk 5 fajjal találkozhatunk rendszeresen. Határozásukban nagy segítségünkre van, ha ismerjük a hangjukat.
(Itt jegyzem meg, hogy a madárhatározásban nagyon nagy segítség a hangok alapos ismerete. Sőt: néhány fajnál, fajcsoportnál az észlelés és határozás szinte kizárólag hang alapján történhet az adott fajok rejtőzködő életmódja miatt.)

Az ősz elmúltával, a tél közeledtével vonuló madaraink helyett kertjeinkben egyre inkább az itt maradó, áttelelő és az időközben északabbról hozzánk érkező madárvendégekkel találkozunk.
Kétségkívül a leggyakoribb téli madaraink a cinegék. Sok fajuk él Európában, mi a 4 leggyakoribbal ismerkedünk meg.

"Nyitnikék" "kiscipő"- ki hogy hallja a legismertebb madáréneket, amely bizony a széncinege (Parus major) sajátja.

Mostantól egy új sorozatot indítunk útjára, melyben a kertjeinkben telelő madarakat szeretnénk bemutatni. Miután a Kapanyél csapatában egyikünk sem kifejezetten madárszakértő, megkerestük a Magyar Madártani Egyesület munkatársait. Csonka Péter természetfotós, és Pénzes László ornitológus elvállalták, hogy hétről hétre megismertetnek bennünket a leggyakrabban előforduló madárkákkal. Köszönjük!

Ebben a posztban bemutatkoznak a szerzők, a következőben pedig a cinegékkel indítjuk sorozatunkat.

"Csonka Péter vagyok. Közel 23 éve, szinte minden szabadidőmben kiemelten a ragadozó madarak és harkályok felmérésével, monitorozásával és aktív védelmével foglalkozom. Gyerekkorom óta átjár a természet szeretete és szinte semmi más nem érdekel, csak annak alaposabb megismerése és megőrzése.

A Duna-Ipoly Nemzeti Parknál dolgozom őrkerület-vezetőként. Hobbim a fotózás, tősgyökeres Komárom-Esztergom megyei lokálpatrióta lévén fényképeim nagy része az Által-ér völgyében és a Gerecse-hegységben születik.

A fotózás csak egy eszköz a természeti értékek védelme érdekében. Jó barátaim segítségével az állami és a civil természetvédelem összekapaszkodásával természetvédelmi nyílt napokat (Tatai Vadlúd Sokadalom), táborokat (Hopp Ferenc Természetvédelmi és Gyűrűző tábor) szervezünk, továbbá számtalan előadáson keresztül hozzuk közel az apró, hétköznapi csodákat az érdeklődőknek a rendszeres állományfelmérő- és védelmi munka mellett.

Képeim és honlapom megtekintéséhez kellemes kikapcsolódást kívánok!" (www.csonkapeter.hu)

"Pénzes László vagyok. Már gyermekkorom óta…hú, de ismerős ez a kezdés, meg unalmas is. Pedig ha visszaemlékszem, hogyan is kezdődött a madarak iránti szenvedélyes vonzalmam, gyerekkori képek ugranak be. Még a játékokban is állatok voltak a főszereplők és minden megfogott, ami hozzájuk kapcsolható. Komáromi vagyok, most is itt élek (csak közben egyik végéből átköltöztem a másikba), a Duna és az általa létrehozott szigetek, holtágak, az iszap illata, az ártér nyárfaóriásai, a tavasz rigókoncertek…ezek azok, amik beleivódnak az ember retinájába, és többé szabadulni sem tud tőle. Hála Istennek!:)

1983-ban léptem be a Magyar Madártani Egyesületbe, melynek megyei csoportjában azóta is tevékenykedem. Később (ez is már több mint 20 éve) megszereztem a gyűrűző engedélyt, madárjelölést azóta is rendszeresen végzek. Ez az egyik olyan tevékenység, amellyel sok embert meg lehet állítani: testközelből nézhetik meg a befogott madarakat, megsimogathatják, elengedhetik őket a gyűrűzés után – mindez hatalmas élmény gyereknek, felnőttnek egyaránt.

A megyénkben élő, hasonló érdeklődési körű társainkkal alapítottuk meg a Százvölgy Természetvédelmi Egyesületet, melynek keretében szerteágazó programokat, természetvédelmi akciókat szervezünk érdeklődők, iskolások számára.

„Civilben” egy komáromi székhelyű részvénytársaság tehenészetében vagyok telepvezető, így állatok vesznek körül munkámban és szabadidőmben egyaránt."