Kapanyél

A magaságy(ás) vagy kiemelt ágyás az utóbbi években egyre népszerűbb, ami nem is csoda, hiszen egy sor jó tulajdonsága van:

- ha elég magasra építjük, nem kell hajolgatni kertészkedés közben;

- kis helyen is gazdag konyhakertünk lehet a tápdús talajnak köszönhetően;

- sokféle növényt termeszthetünk, kipróbálhatunk, amelyek kertünkben egyébként nem élnének meg;

- ha jól választjuk meg a keretet, szép dísze lehet a kertnek;

- a magasság és a keret távol tarthatja a háziállatokat, de a csigákat is;

- melegigényes növények (pl. paprika, paradicsom) jóval korábban ültethetők bele, mint hagyományos zöldségágyba.

Ma van az Állatok Világnapja, amire napok óta tanultuk a kisebbik csemetével a Sün Balázst, és felmerült a kérdés, miért is nincs nekünk egy sünink. Mármint a kertben.

Nálunk érthető a dolog: belvárosi társasház, az utca felől lépcsőznie kellene a téglafallal körülvett kerthez, a falon meg nem talál rést, úgyhogy ide sajnos nem tud bejönni, hiába is akarna. Aki viszont olyan szerencsés, hogy a kerítése gyárilag hézagos, vagy saját maga tette valahol szabaddá az utat, előbb-utóbb bizonyosan "saját" sünre és családjára tehet szert. Főleg, ha nem használ túl sok kemikáliát, mert azok elpusztítják a sünök táplálékait is, így az ilyen portákat inkább elkerüli.

Miközben a ház lakói már nagyban a karácsonyra készülődnek, nagyszerű társaság munkálkodik az erdei és a kerti talajokban, hogy az ősszel lehullott falevelekből, levágott fűszálakból és másféle szerves anyagokból tavaszra príma humuszt készítsenek. A talajban élő baktériumok tevékenysége révén az ásványi anyagok a növények számára felvehető állapotba kerülnek.

A fák is segítenek a szerves anyag lebontásában

Csak hogy fogalmunk legyen, mekkora társaságról van szó: az erdészek kiderítették, egy jobbfajta erdei talaj 1 grammjában, 20 centis mélységben szűk ötmillió baktérium és negyedmillió sugárgomba él. Mélyebb rétegekben már kevesebben vannak.