Kapanyél

Mert ugye ritkán szórjuk meg borssal, sóval a gyümölcsöket, és elég kis eséllyel keverünk citromlevet, apróra vágott vöröshagymát, fokhagymát és tejfölt bármelyik gyümölcshöz is. És persze a mustárt is kerülni szoktuk, ha gyümölcsről van szó. Pedig az avokádó húsát a héjából kikanalazva, és az előbb említett ízesítőkkel összekeverve tuti finom krémet kapunk, amit pirítósra kenve fogyaszthatunk.

A mangónak rengeteg jó tulajdonsága van és egy rossz.

A csipkebogyót termő vadrózsa nálunk is őshonos, ezt igen sokféle népies elnevezése is mutatja: közönséges vadrózsa, gyepűrózsa, csipkerózsa, hecsedli, hogy csak néhányat említsek. A csipkebogyó pedig a növény áltermése. (Azért áltermés, mert a valódi termésekkel ellentétben a kialakulásában a termőn kívül a virágnak más része - vacok, kocsány, esetleg a virágtakaró - is részt vesz.)

A mandula (Prunus dulcis) Nyugat-Ázsiában honos, a rómaiak terjesztették el Európában, így nálunk is, és bár nem lettünk soha mandulatermesztő nagyhatalom, mégis szerves része lett a népi életnek és konyhaművészetünknek. Például az ismert népdalban is szerepel:

"Tisza partján mandulafa virágzik
A virágja vízbe hull és elázik
Teremjen a mandulafa mandulát, mandulát
Songorádon nevelik a szép leányt."

Bár itt meg kell jegyezni, hogy hazánk legfontosabb mandulatermő területei nem a Tisza partján találhatók, hanem inkább a védett, déli domboldalakon, ahol az éghajlat már-már mediterrán, például Baranya megyében.

Ha valaminek a színét imádom, az ízével viszont még nem igazán tudtam megbarátkozni, az a cékla. Már a latin neve is ijesztő (Beta vulgaris convar. crassa provar. conditiva), és az sem utolsó látvány, ahogy a gyerekeim horrorjelenetet idézően eszik ezt a fura zöldséget, akarom mondani vörösséget.