Kapanyél

Az ősz első FitoFriday-sétáján utánajártunk a lakásban is gyakran nevelt trópusi növények titkainak. Kiderült, miért lyukas a Monstera (="phylodendron") levele, és miért élnek meg az ablakpárkányokon az amúgy trópusi éghajlaton előforduló növények.

Ha meg szeretnénk érteni egy adott terület növényvilágát, akkor alapvetően a környezetet - a földrajzi elhelyezkedést, az éghajlatot és a talajviszonyokat - kell megvizsgálnunk, mivel ezekhez minden növény valamilyen módon alkalmazkodott. Esetünkben most csak a trópusi esőerdők növényzetére voltunk kíváncsiak. A trópusokon rengeteg a napfény, egészen magas az évi átlaghőmérséklet (20 ^oC feletti), és nagy az éves csapadék mennyisége is (2540 mm feletti). Ezek azonban nem egyenletesen oszlanak meg egy-egy erdőben.

Ezzel a felirattal találkozunk, ha a Füvészkert Pálmaházába lépve balra fordulunk. A táblához közelebb menve se derül ki sok minden erről a nem túl jellegzetes fáról. Mi most egy kicsit azért körbejárjuk az előbb említett óriás csalánfát (Dendrocnide excelsa) és rokonságát.

A csalánfák Ausztrália keleti partján és a Polinéz szigetvilág erdőszélein őshonosak. 6 fajukból mindössze kettő nő meg tényleg fa méretűre, a maradék 4 mindössze alacsonyabb bokrok formájában nyújt táplálékot számos rovarnak. A fák viszonylag nagy lombkoronájú, maximum 40 méter magasra megnövő fásszárúak. Mint általában az erdőszéli fákra jellemző, ez a 2 fafaj is gyors növésű, és nagy fényigényű. Fájuk puha, rostban szegény, amit mi sem bizonyít jobban, mint az, hogy miután elpusztulnak, kb. 2 év alatt teljesen elrothadnak. Virágzatuk apró virágokból áll, és az ágak villás elágazásában foglal helyet (bár sajnos virágzást a Füvészkertben a FitoFriday tagjai még nem látták soha).

Az e heti Füvészkerti séták témája ezúttal a 8. kerület szívében található japánkert lesz. Érdemes kicsit közelebbről körbejárni a távol-keleti kultúra ezen részét, már csak azért is, mert hazánkban még mindig zajlik a hanami, szabad fordításban a "cseresznyefa-virágzás nézése". Mi is ez pontosan, miért fontos a japánoknak, és egyáltalán, mitől japánkert egy japánkert?!

A japánkertek eredetéről számos feljegyzés van, de pontosan nem lehet megmondani, ki és mikor építette az elsőt. Kezdetben a császárok építettek ilyen kerteket, melyek számos ponton különböztek a maiaktól. Úgy nevezetett paradicsomi kertek voltak; tehát nem nélkülözték a pompát, hatalmas méretűek voltak, rengeteg pénzbe kerültek, és alapvetően különböztek az európai kertektől. Itt el is érkeztünk a japán kertészetre is nagy hatást gyakorló egyik legfontosabb dologhoz, a sintóhoz. A sintoizmusról dióhéjban annyit kell tudni, hogy egy többistenhit, ahol minden természeti jelenségnek van egy-egy istensége, egy kamija. Minden kami lakik valahol, egy fában, kőben, Napban; ezek a sintó szentélyek. Emellett a sintó vallás szerint a legszentebb, legtökéletesebb kategória a természet, ami a kertről alkotott képüket alapvetően meghatározza. Ezért ha bármilyen, akár császári, akár egy kisebb kertre ránézünk, az a benyomásunk támad, mintha a természet egy kis része lenne előttünk, mintha egy nagyobb tájat "összenyomtak" volna.

Az előző részben már ízelítőt kaphattunk a vegetáriánus életmód előnyeiről és hátrányairól, ma tovább folytatjuk az egyszerűnek egyáltalán nem nevezhető téma boncolgatását.

Sokan egyenesen szentségtörésnek, bűnnek tartják, ha valaki vegetáriánus körülmények között neveli a gyermekét. Sok a vita a szakértők között ezen téma körül, bár több kutatás is bizonyította már: az állati termékektől mentes, de megfelelően megtervezett étrend az élet minden szakaszában, beleértve a szoptatást és a gyermekkort is, kielégítő tápanyagbevitelt biztosít az ember számára. Nem gátolja a növekedést, sőt, egyértelmű egészségügyi előnyökkel jár. Ezt az Amerikai Dietetikai Szövetség és a Children's National Medical Center (USA) is elismeri, támogatja.

El lehet-e hagyni a húst, az állati eredetű termékeket mindennapjainkból? Ha igen, miért? Hogyan? És egyáltalán, mi tartozik ebbe a kategóriába? Ahány vegetáriánus, annyiféle válasz lehetséges e kérdésekre. Alapvető elvek, irányok azonban egyértelműen felismerhetők: ezekről írunk ma.