Kapanyél

Amikor életemben először ettem muszakát - bő 20 éve is van annak -, nem igazán foglalkoztam az összetevőivel. Finom volt, és kész. Csak jóval később tudtam meg, hogy az egyik hozzávaló a padlizsán. Akkor meg annak kellett utánajárni, mi fán is terem ez a zöldség.

Nem fán terem. Kelet-Indiából származik, manapság is a meleg éghajlatú országokban - Bulgáriában, Olaszországban, Romániában, Spanyolországban - a legelterjedtebb. Hozzánk valószínűleg török közvetítéssel került, innen a magyar neve: törökparadicsom. Konyhánkban még nem mindennapos dolog, pedig a hazai bolgárkertészek már 100 évvel ezelőtt is termesztették.

Pár évvel ezelőtt a piacon csodálkozva láttam, hogy az egyik kofa sárga színű málnát árul. Nem tudtam mire vélni, miért éretlenül szedte le.

Ha megkérdezik tőlem, mi a kedvenc ételem, habozás nélkül mondom, hogy a nagymamám mákos kalácsa. Unokatesóm echte német férje minden áldott nap eszik valami mákosat, amikor látogatóba jön hozzánk.

Az eddigi írásaimból talán egyértelműen kiderült, hogy kertünket a lehető legtermészetesebb módon próbálom gondozni. Ennek része az is, hogy a kert végében ástunk egy kis esővíz-elvezető árkot, melynek két partján gyönyörűen zöldell a csalán.

Stevia (sztívia, jázminpakóca)

Ezt a Paraguayban és Brazília déli részén őshonos növényt az ottani indiánok már évszázadok óta használták édesítésre, sebek, bőrbetegségek kezelésére. A 16. században a spanyol hódítók is felfigyeltek különleges tulajdonságaira, de az első komoly tudományos vizsgálatokat csak 1899-ben végezte Bertoni olasz természettudós és Rebaudi paraguayi kémikus. (Innen ered a növény tudományos neve: Stevia rebaudiana Bertoni).

A benne található steviol-glükozidok miatt levelei 30-szor édesebbek a répacukornál, de a belőle készült szirup akár 300-szor édesebb is lehet a hagyományos édesítőknél.
 

A növény zöld színű, levelei recézettek és elliptikus alakúak. Ősszel nyílnak apró, fehér virágai. Tavasztól őszig szabadban vagy napfényes ablakban termeszthető. Télen fagymentes helyen kell tartani. Kártevője nem ismert.

Használhatjuk ételek, italok édesítésére. Szárított leveleit le kell forrázni, és negyed órát állni hagyni. 2 dl vízhez egy kanál morzsalékot adjunk. Cukorbetegek is fogyaszthatják, mert nem emeli meg a vércukorszintet.
A belőle készült szirupot hűtőben kell tárolni. Szárított és porrá őrölt leveleit sütéshez és főzéshez is használhatjuk, mert nem bomlik le a melegítés hatására (kb. 200 °C-ig). Fogyókúrázók is bátran élhetnek vele, mert 0 kalóriát tartalmaz.

Baktérium- és vírusblokkoló hatású, a benne lévő rengeteg ásványi anyag és vitamin erősíti az immunrendszert. Megfázás esetén a megőrölt porból egy fél kávéskanálnyi fertőtleníti a torkot. Nem okoz fogszuvasodást, Japánban pl. a rágógumi édesítésére is ezt használják. Segíti az emésztést, jótékonyan hat a vérnyomás-ingadozásra.

A dél-amerikai indiánok már több száz évvel ezelőtt a növényből nyert folyadékot alkalmazták a sebek gyors gyógyítására, mert segít megakadályozni a hegesedést. Bőrregeneráló hatása miatt alkalmazzák bőrbetegségek (pl. ekcéma) kezelésére is.
A növényt Japánban és Dél-Amerikában elterjedten használják, míg egyes országokban forgalmazását korlátozzák, bár káros hatása egyáltalán nem ismert.

A növényről további érdekességeket itt és itt, felhasználási ötletekről pedig itt olvashatsz.