Kapanyél

Kajsziszezon: meddig eshetnek az árak?

A meleg időjárás megtette hatását, sorra kezdenek érni a finomabbnál finomabb gyümölcsök. Jelenleg a kajszibarack érik intenzíven, a nagybani piacokon már kapható a hazai termés. A jelenlegi árak az előző 3 év átlagától nem térnek el. Kérdés - ha folytatódik a trend - meddig csökkenhet a lekvárnak és pálinkának is elsőrangú gyümölcs ára a piacokon?

Magyarországon az első Madarak és fák napját 1902-ben Chernel István, lelkes ornitológus szervezte meg szülővárosában, Kőszegen. Néhány évvel később hivatalos ünneppé vált, amikor Herman Ottó közbenjárására gróf Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi miniszter rendeletben írta elő, hogy minden iskola szervezze meg a Madarak és Fák Napját "természetvédő" és "erkölcsnemesítő" szellemben.

Ha nincs a kertben meggy- vagy cseresznyefa, mégis effélékre hajazó csemete bújik elő a földből, akkor nagy valószínűséggel egy kései meggyről (Padus serotina), az újabban behozott, észak-amerikai eredetű özönnövényről, özönsorozatunk egy újabb darabjáról van szó. A tetszetős virágot, apró, de ehető gyümölcsöt hozó fával még nem is lenne baj, ha szolid dísznövényként gazdagítaná a faunát. De nem ilyen.

Május 10-én ünnepeljük a Madarak és Fák Napját, amit Chernel István ornitológus szervezett meg először Kőszegen, 1902-ben. Bár az első világháború és az azt követő időszak alatt némileg háttérbe szorult ez az ünnep, 1931-ben Klebelsberg Kunó rendelettel élesztette fel: előírta, hogy a tanító ezen a napon "szép, emelkedett és beható előadást tart a madarak életéről, a természet háztartásban való jelentőségéről, az ember gazdaságaiban, de lelkületében játszott szerepéről is". A fákkal kapcsolatban úgy rendelkezett, hogy minden gyermek ültessen egyet, mely fa "azután magával a gyermekkel növekszik, és így a gyermek lényéhez fűződik".

A nappali ragadozó madarakról szóló előző posztunkból már sok érdekes dolog kiderült, de a sor még hosszan folytatható, úgyhogy nem is hagyjuk abba.

Tudta? A békászó sas fészkéből csak 1 fióka repülhet ki

A békászó sas (Aquila pomarina) egyedülálló érdekességgel szolgál a szaporodás tekintetében. Késő tavasszal 2 tojás kerül a fészekbe, ám a kelés után drámai időszak következik: a 2 fióka közül csak 1 maradhat életben. Az erősebb fióka addig üti, marja a másikat, amíg az a folyamatos fizikai bántalmazásban és a táplálékhiányban el nem pusztul. Voltak kísérletek arra vonatkozóan, hogy a mesterségesen elszedett és később visszahelyezett fióka esetében megváltoztatható-e ez a folyamat, növelhető-e így a szaporulat. A válasz: igen. Úgy látszik, hogy az agresszió csak egy bizonyos ideig él a fiókákban, utána viszont békésebbé válnak, ugyanúgy, ahogy a kakukk fiókája is csak a kikelés után 3-4 napig dobja ki a mostohatestvéreit. A különbség annyi, hogy a békászó sasnál mindkét fióka probléma nélkül felnevelődik (felnevelődne), és bár ritkán, de erre a természetben (manipuláció nélkül) is van példa.