Kapanyél

A mangónak rengeteg jó tulajdonsága van és egy rossz.

A csipkebogyót termő vadrózsa nálunk is őshonos, ezt igen sokféle népies elnevezése is mutatja: közönséges vadrózsa, gyepűrózsa, csipkerózsa, hecsedli, hogy csak néhányat említsek. A csipkebogyó pedig a növény áltermése. (Azért áltermés, mert a valódi termésekkel ellentétben a kialakulásában a termőn kívül a virágnak más része - vacok, kocsány, esetleg a virágtakaró - is részt vesz.)

A pomelo (Citrus maxima) déligyümölcs, a legnagyobb citrusféle: a nagyobb példányok 30 cm átmérőjűek és 8 kg-osak is lehetnek, bár itthon ennél jóval kisebbeket lehet kapni. Igaz, az átlag narancshoz vagy grépfrúthoz képest még ezek is óriásiak. Első látásra azt gondoltam, hogy valami túltápszerezett grépfrút, de kiderült, hogy teljesen külön fajta.

Az utóbbi időben feltűnt, hogy rengeteg gránátalma (Punica granatum) van a piacon. Régebben mindig csak egy-egy egzotikus gyümölcsöket, zöldségeket is áruló helyen volt, most meg szinte minden standon. Az okát nem tudom, mindenesetre eszembe juttatta, hogy 1985-ben kóstoltam életemben először és utoljára. Ráadásul Moszkvában. Arra emlékeztem, hogy finom volt, de az ízét nem tudtam felidézni, úgyhogy beruháztam egyre. A szép nagy példány ugyan 380 forint volt, de ha számba vesszük, mi mindent kaptam ezért a pénzért, már nem tűnik olyan soknak.

Ha valaminek a színét imádom, az ízével viszont még nem igazán tudtam megbarátkozni, az a cékla. Már a latin neve is ijesztő (Beta vulgaris convar. crassa provar. conditiva), és az sem utolsó látvány, ahogy a gyerekeim horrorjelenetet idézően eszik ezt a fura zöldséget, akarom mondani vörösséget.