Kapanyél

Szombaton még tavaszias-esős idő várható, de aztán megint visszajönnek az éjszakai fagyok, és hó is eshet. Sok helyen már kinyílt a hóvirág, a téltemető, a madárkák is egyre vidámabban csiripelnek reggelente, úgyhogy minden jel arra utal, egyre közelebb van már a tavasz.

Még legalább egy bő hónap hátravan a télből, de a fagyos talajban a legkorábbi hagymások már mozgolódnak. Elsők közt a hóvirág, a magyar kikerics és a téltemető nyílik. E fura szerzeteket az sem zavarja, ha a hó alól kell virágaiknak előküszködni magukat. Koraiságukkal a növényvilág csodáinak második vonalába tartoznak, mert az igazi harcosok olyanok, mint az örökké fagyos területeken élő havasi vérmoszat.

Ők festik déltájban rubinvörösre az alpesi hómezőket, a melegben felélednek, de életük zömét jeges dermedtségben töltik. Vannak olyan moszatok is, amelyek vidáman élnek a 85 fokos gejzírek vizében, míg az aktív növényi élet számára hőmérsékleti küszöbnek számít a 0-55 fokon kívüli hőmérsékleti tartomány.

Tegnapi posztunkban már szóltunk a neve ellenére nemcsak december 6-án, de az egész karácsonyi, újévi időszakban közkedvelt mikulásvirág életben tartásáért folytatott küzdelemről. Ma a vele kapcsolatos legendákról ejtünk pár szót.

A Mexikó trópusi vidékein őshonos mikulásvirágot először az ott térítő ferencesek használták karácsonyi dekorációként. A piros levelek alakzata miatt „karácsonyi csillagnak” is nevezett növényről két legendát is említenek. Az egyik az 1500-as évekre nyúlik vissza, amikor is egy nagyon szegény mexikói kislány azon búslakodott, hogy nem tud a karácsonyi ünnepségre ajándékot venni. Bánatát látva egy angyal azt tanácsolta, a templomhoz vezető úton gyűjtsön növénymagokat, és azt vigye ajándékba. Így is tett, és a következő hajnalra a magokból csodaszép mikulásvirágok nőttek.

A másik legenda a 17. századból származik, főszereplője egy Pedro nevű fiú. Ő is a templomba indult, hogy megnézze a az ott kiállított betlehemet. Ajándékba az út széléről szedett zöld ágakat. Sokan kinevették, hogy ilyen ajándékot szán a kis Jézusnak, ám amikor lefektette a jászolhoz az ágakat, gyönyörű piros levelek lepték el azokat.

Mexikóban karácsony előtt ma is sok templom előtt cserepes mikulásvirágokkal díszítik körbe a betlehemes jelenetet. A legszebb állítólag az oaxacai katedrális (kép fent) előtt látható , úgyhogy aki esetleg arra jár a napokban, mindenképpen nézze meg!

A sok közszájon forgó tanács ellenére a karácsonyra megvásárolt mikulásvirág (Euphorbia pulcherrima) ünnepek utáni életben tartása csak olyan, különleges körülmények között lehetséges, amelyeket egy átlagos lakásban képtelenség megteremteni. Persze más a helyzet Mexikóban, ahol ez a növény őshonos. Ott nem a lakásban, hanem parkokban, kertekben tartják a három-négy méteresre megnövő, lombhullató bokrot. Klímánkon ezért inkább ajánlható az évenkénti vásárlás, mint a vergődés. Aki kudarc nélkül meg akarja úszni a mikulásvirág-kalandot, jobb, ha (cserepes) vágott virágként kezeli.

Mexikóban nincs szükség trükkökre

A borús, szürke, esős napokkal megjelennek a különböző felső légúti nyavalyák is, melyekre én mindig vevő vagyok. Ilyenkor mindent kipróbálok a népi gyógymódok közül, de a kamilla-hársfa-bodza kombóra már eléggé immúnis vagyok. A méz-fokhagyma ill. méz-gyömbér is megvolt, de úgy tűnik, új utakat kell keresnem, vagy jön a háziorvosunk szokásos gyógymódja, az antibiotikum.

Ezt megelőzendő kezdtem el kutakodni, és leltem rá az édesgyökérre (Glycyrrhiza sp.), melynek jótékony tulajdonságai már vagy 3000 éve ismertek, csak engem kerültek el.