Robogós fajta vagyok. Nem, nincsen Vespám (még!), csak nem tudok lassan menni, száguldozva jutok el A-ból B-be. Ha lehet, gyalog. Így a Rózsák tere mellett is évekig süvítettem el szinte naponta, anélkül, hogy különösebben felfigyeltem volna rá. Mentségemre legyen mondva, hogy régen elég lepukkant volt, majd hosszú ideig építési területté vált, mára viszont kívül-belül felújított, közparkként funkcionáló templomkert, amit bámulatos módon egyszer csak én is észrevettem.
A múlt hétvégén Bécsbe kirándultunk, és nem hagyhattam ki, hogy valamelyik közparkot meg ne nézzem közelebbről. Annál is inkább, mert árnyékban 35 °C volt, és reméltük, hogy zöld lombok alatt egy kicsit hűsölhetünk, némi madárcsicsergés közepette. Mivel a Hofburg környéke le volt zárva, a mellette lévő Volksgartenben (Népkert) kötöttünk ki.
Ninimimi jóvoltából folytatjuk barangolásunkat a Jeli Arborétumban, remélve, hogy kicsit feldobjuk ezt a borongós hétfőt.
Az első részben szó esett a Jeli Arborétum egyedülálló, 300 változatban pompázó havasszépe-gyűjteményéről (Rhododendron). Különösen annak fényében értékelhető mindez, hogy még a hatvanas évek elején is azt a balhiedelmet terjesztette egyik tudományos folyóiratunk, hogy havasszépe Magyarországon szabadföldben nem nevelhető. Ennek élő cáfolata Jeli.
Budapesti parkmustránk második állomása a II. kerületi Mechwart liget a Margit körút és a Keleti Károly utca találkozásánál, a 4-6-os villamos és a 11-es és 111-es buszok megállójánál.
Útjára indítunk egy sorozatot, mely első körben Budapest közparkjait mutatja be a számunkra érdekes téma, a növényvilág szempontjából. Később tervezzük, hogy az ország több mutatós parkját is górcső alá vesszük.
Az első állomás a XIII. kerületben található Szent István park. A sorrend nem rangsor, egyszerűen én ehhez lakom a legközelebb.
 |
 |
| Bálint Károly | Czauner Péter |
| kertépítő | kertészmérnök |
Utolsó kommentek