A kert többi részén már zöldül a fű, virítanak az első tavaszi virágok, a tó környéke azonban még téli álmát alussza. A víz lassabban melegszik át, mint a levegő és a talaj, ezért vízinövényeink később indulnak meg. A tavasz eleje ezért is ideális időpont a nagytakarításhoz.

A tó méretétől és a benne élő halak számától függően akár évente is, de 2-3 évente biztosan ki kell takarítanunk a tavat. Ezt célszerű normál időjárású években március végéig elvégezni. Kisebb eséllyel teszünk kárt a visszahúzódott növényzetben, halaink pedig kellőképpen alacsony fordulaton pörögnek még ilyenkor ahhoz, hogy ne viselje meg őket túlzottan a bolygatás.

Kisebb (20 m3 alatti űrtartalmú) tavaknál a teljes vízmennyiséget le tudjuk engedni – átlagos teljesítményű szivattyúval 2-3 óra alatt végzünk. Halainknak készítsünk elő egy átmeneti tárolóedényt (max. 20 aranyhal fél napot károsodás nélkül átvészel 100 l vízben), töltsük meg a tó vizével.

Ha leeresztettük a vizet, elő a gumicsizmával és a metszőollóval! Módszeresen haladjunk körbe a tavon, és a növények tavalyi, elsárgult leveleit a föld felett 2-3 cm-rel vágjuk vissza. A levágott szárak jól komposztálhatók. Most van itt az alkalom a növényzet felülvizsgálatára. A túlságosan elburjánzott töveket ritkítsuk meg a kívánt mértékben. A tó fenekén telelő tavirózsáinkra is gondoljunk: idézzük fel, mekkora felületet takartak levelei a nyáron. Az az egészséges, ha egy tó felületének egyharmadát-felét fedik be. Ha úgy találjuk, hogy ennél nagyobb felületet borítanak be, osszuk szét a töveket – remek ajándék tótulajdonos barátainknak!

A növények után jöhet a gyökérkefe, slag, magasnyomású mosó – távolítsuk el a kövekről-kavicsokról és a fóliáról a növénymaradványokat, algaréteget. Ügyeljünk rá, hogy a növények tövét ne sértsük meg, min. 30 cm távolságra dolgozzunk tőlük. Figyelem: csak mechanikus eszközökkel dolgozzunk, mosószert, vegyszert ne használjunk! A tófenéken összegyűlő anyagot az ott felhalmozódott iszappal együtt merjük ki. A fák, bokrok tövébe terítve egyúttal megoldottuk a tápanyag-utánpótlás egy részét is.

Ha tiszta a meder, feltölthetjük a tavat. Amennyiben vezetékes vizet használunk, porlasztva, szórófejen keresztül engedjük a vizet a tóba, így a benne lévő klór hamarabb elillan.
Próbáljuk ki, rendben üzemelnek-e a szűrők, szivattyúk, vízjátékok. Most még nem kell beindítanunk, de ha a víz hőmérséklete eléri a 15°C-ot, kapcsoljuk be.

Visszaengedhetjük a halakat, előbb azonban gondoljuk végig, szükség van-e tavunkban ennyi lakóra. 1000 liter tóvízben legfeljebb 10 db 10 cm-es aranyhalat tartsunk, ha ennél több halunk van, ajándékozzuk el a felesleget.

Nagyobb tavak esetében hasonló a takarítás menete, de itt nem szoktuk a teljes vízmennyiséget leengedni. Fél méteres vízszintcsökkentés általában elég ahhoz, hogy víz fölé kerüljön a két felső ültetési zóna, és el tudjuk végezni a növényzet visszavágását. A partoldal tisztítását szárazon, lentről felfelé végezzük, törekedjünk arra, hogy minél kevesebb szennyeződés kerüljön a vízbe. A tó alján felgyűlt iszapot a legcélszerűbb tóporszívóval kiszippantani; ilyen gépet akár egy napra is kölcsönözhetünk a nagyobb kertészeti árudákban.

Mocsári nőszirom

A vízinövények ugyan később kezdenek hajtani, de már kora tavasszal előbújnak a mocsári nőszirom (Iris pseudacorus) vagy a harmatkása (Gliceria maxima) zöld hajtásai – mindkettőnek létezik egyébként tarka levelű változata is.

Mocsári nefelejcs

Üde zöldjével korán örvendezteti a szemet a forrásveronika (Veronica beccabunga). Kora tavasztól virágzik a közismert gólyahír (Caltha palusrtis) és a mocsári nefelejcs (Myosotis palustris), a parton pedig a gyömbérgyökér (Geum rivale) és a martilapu (Tussilago farfara) hozza virágait.

Bókoló gyömbér

Azokat a növényeket, amelyeket zárt helyen teleltettünk, például a kállát (Zantedeschia aetiopica) vagy a lilás csillagliliomot (Tulbaghia violacea), csak a fagyveszély elmúltával, április második felében helyezzük vissza a tószegélybe.

Lilás csillagliliom, más néven fokföldi fokhagyma

Szerző: Tóth Zoltán (Aesculus Kertészet)