Rengeteg dísznövényünk magyar vagy tudományos nevében utalnak kínai származására. Ennél jóval több gyakori és kedvelt növény származik a messze Keletről, Kínából. Nem kell képzett botanikusnak lenni ahhoz, hogy felismerhessük az Ázsiából Európába, Magyarországra került és itt jól élő növényeket. Figyelemre méltók – és ez dicséri az évezredes kertésztudományt –, mert az egyes növények minden évszakban képesek valami különlegeset nyújtani: levelükkel, alakjukkal, virágjukkal vagy a terméssel, ágrendszerükkel, netán vesszeik színével.


Kína terepviszonyai, a kontinensnyi ország változatos felszíne, az egymáshoz közeli, vagy éppen határos területek eltérő éghajlata megteremtette a fajon vagy fajtán belüli megannyi változat kialakulásának természetes lehetőségét. Ezért a helyi kertészeknek volt és van miből válogatni.

A távoli vidéken vidáman élnek ősi növények is. A különleges növényvilág kialakulásának egyik fontos előzménye, hogy ez a régió valahogy megúszta a legvadabb jégkorszakot. Sokan ismerik a Kínából származó, Magyarországon is egyre terjedő páfrányfenyőt (Ginkgo biloba) (kép fent).

De most, az őszi telepítések idején nem is erre, hanem az igazán varázslatos termésű kínai lilabogyóra (Callicarpa bodinieri) hívnám fel a figyelmet.

A 2-3 méter magasra megnövő, lombhullató díszcserjének minden kertben lehet helyet találni. Többet kell belőle ültetni, mert a dús virágzáshoz idegen beporzást igényel. Virágzata szerény, de mostanában pompázó lila bogyói figyelemre méltóak a kertben, ahol még decemberben is lilulnak. Levágva a vázában is sokáig megmaradnak. A talajt illetően igazán szerény, de sok bogyót akkor hoz, ha meleg helyre, gazdag talajba kerül. Növeli a virágzási esélyt, ha kihajtás előtt erőteljesen megmetszik. 

A témához kapcsolódóan egy aktuális programajánló: ma adják át a Vácrátóti Botanikus Kertben a kínai tanösvényt, ahol további érdekes növényekkel ismerkedhetnek meg a látogatók.