A díszkert fái is elpusztulnak egyszer: haláluk oka általában nem az egészséges öregedés, hiszen a legkorábban kipusztulónak a fűz számít a 150 évével. Inkább valamilyen környezeti, ápolási ok miatt száradnak ki. De a betegségek is sok bajt okozhatnak, ezért a díszfákat is ápolni kell. Viszont, ha már kipusztul, akkor nem kell rögtön kivágni őket, szolgálhatnak kúszónövények támasztékául vagy virágtartóként.

 

Tavasszal szembesülünk azzal, hogy valamelyik fánk részben vagy egészben nem hajt ki. Megfelelő gondoskodás mellett is előfordul, hogy a kertben egy-egy fa kiszárad, elpusztul. Mielőtt azonban a fűrészhez nyúlnánk, vagy fadöntés szervezéséhez kezdenénk, érdemes a fa esetleges továbbélésén is gondolkodni. Ha szép a törzs formája - a szabadban élő növények többsége ilyen -, és nem épület, kerítés mellett áll, akkor érdemes megtartani. Sokféle madárnak szolgál találkahelyül nyáron, télen ráaggatható a madáretető is. A facsontváznak nem kell kopaszon éktelenkedni, mert kúszónövények támasztékául szolgálhat.

Érdemes bő virággal szolgáló iszalagokat (Clematis) telepíteni a tövébe. A nemes iszalagok gondoskodást igényelnek: mindenekelőtt arra is ügyelni kell, hogy hajtásainak napon, gyökereinek árnyékban kell lenni. Ha nincs ilyen hely, és az árnyék-napfény között kell választani, akkor a napfény a fontosabb. Ilyenkor az iszalagtövek helyi árnyékolásáról kell gondoskodni. Nem lesz csúnya, ha apró bokrokká növekedő levendulát vagy kakukkfüvet, veronikát ültetünk az iszalagok mellé, hogy árnyékolják a gyökereket. Az iszalag megkapaszkodását segíteni kell. A fiatal növény vékonyka szárának támasztékra van szüksége. Ráadásul a rágcsálók is kedvelik a zsenge háncsát. Bár általában nem találkozunk velük, de a kertekben gyakori vendégnek számítanak az egerek, pockok. Ezek szívesen harapnak egyet-egyet az iszalagból is. A kóstoló a fiatal növény számára végzetes lehet. Ezért ajánlatos valamilyen vékony csőbe dugni a föld feletti első egy-két arasznyi szárat. Később erre már nincs szükség.

Ha borostyánt ültetünk a kiszáradt fa tövébe, akkor több tennivaló nincs is. A borostyán néhány év alatt teljesen ellepi a fát, s díszíti, amíg el nem korhad. Ez a kúszónövény szinte mindenhol megél, de jellemzően az árnyasabb helyeket kedveli. A halott vagy halódó fákon a természetben is jellemzően borostyánt látni.

Ha a fát mégis csonkolni kell, a felszeletelt törzsből mutatós kerti út, a tönkből asztalka, állvány készíthető.

Mielőtt azonban a támasztékul szolgáló fa továbbéléséről gondoskodunk, érdemes esztétikai metszést, fűrészelést végezni. A vékonyabb, esetleg letört, korhadt ágakat el kell távolítani. De a nagyobb ágakból is ki lehet fűrészelni néhányat. Ilyenkor a már gyengébb támasztékkal rendelkező fát nem döntik ki a mostanában egyre gyakrabban érkező viharok.

Szerző: Czauner Péter

Forrásokért katt a képekre.

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel és csatlakozz a Kapanyél Facebook-közösségéhez!