A március és az április a madárvonulás fő időszaka; a költőhelyükre igyekvő madártömegek megérkeznek hozzánk, vagy átutazóban csak megállnak egy kis pihenőre, majd indulnak is tovább. Sietnek, mert az egyik legfontosabb feladat várja őket: utódokat kell felnevelni!

mezei pacsirta fiókák.jpgMezei pacsirta fiókái

Bár a cél ugyanaz, mégis számtalan, különböző stratégiával találkozhatunk. Az egyik legsikeresebb költőfajunk a mezei pacsirta. Zseniálisan alkalmazkodott a monokultúrás mezőgazdasági technológiához; annak ellenére, hogy némely mediterrán gasztronómia egyik legkedveltebb csemegéje (tízezerszám csempészik át a határokon), állománya töretlenül gyarapszik.

Pedig ez a kis madár az egyik legveszélyesebb helyre rakja tojásait: a földre. Itt ugyan ki van téve számtalan éhes ragadozónak, fészekrablónak, mégis apró technikákkal ezt a hátrányt előnnyé tudja kovácsolni. A földre helyezett fészek rendkívül jól álcázott, a tojások és főleg a fiókák tökéletes rejtőszínűek, még közvetlen közelről is alig lehet meglátni őket. A fiókák, ha meghallják a szülők vészhangját, azonnal mozdulatlanná dermedve hagyatkoznak tökéletes tollazatukra. Bár csak 14-16 napos korban válnak röpképessé, 1 hetes kortól kezdve már a legkisebb zavarásra is szétfutnak a fészekből, és a szülők a továbbiakban egyenként keresik meg és etetik őket.

mezei pacsirta kirepült fókája.JPGMezei pacsirta kirepült fiókája

A földön fészkelők egy csoportja még extrémebb módon kezd az utódnevelésbe. A kis lilék kavicsos fövenyeken fészkelnek, ahol gyakran egyáltalán nincs növényzet. Az ide rakott tojásoknak nem építenek fészket, hanem egy kis gödröt kaparnak, és abba rakják 3-4 tojásukat, melyek színükkel tökéletesen beleolvadnak a környezetükbe. A kikelt fiókák egy percig sem maradnak itt (na jó, egy percig, amíg felszáradnak), hanem azonnal futkároznak és elkezdik önálló életüket. Azonban nem maradnak szülői védelem nélkül. Ha veszély közeleg, a felnőtt madarak minden trükköt bevetnek, hogy elcsalják a ragadozót a kicsiktől. Gobbi Hildát megszégyenítő módon játsszák el, mennyire el van törve a szárnyuk, és milyen könnyű prédák ők most. Aztán az éhes kis vuk hoppon marad pillanatok alatt. Ezt a viselkedést látva biztosak lehetünk, hogy a közelben költés folyik, ekkor mihamarabb, nagyon jól a lábunk elé nézve(!) el kell hagyni a területet.

kislile fészekalja.jpgKis lile fészekalja - hol is?

Ennek a költési módnak pont az ellentéte, amikor hiper-szuper védelem alatt nevelkednek fel a fiókák, mondjuk egy odú mélyén. Nem tűz be a nap, nem ver be az eső, nem önti el a fészket a lezúduló csapadék. Nem is sietnek annyira onnan ki a fiókák. A széncinege egy alomban akár 12 fiókát is felnevel, és ezt 2-szer megteszi egy szaporodási időszakban. Itt csupaszon és vakon kelnek ki a fiókák, és 16-17 nap kell, mire annyira kifejlődnek, hogy el tudják hagyni a fészket. Az odúlakók tojásai világosak, nagyon sok fajnál fehérek. Itt nem szükséges rejtő szín, a világos tojás viszont azt a kevés fényt is visszaveri, ami bejut az odúba, így a fészekre telepedő madár nem töri össze őket.

széncinege fiókák.JPGSzéncinege fiókái

Az odút használó madarak gyakran a harkályok által kivájt üregeket használják. Azonban gallyfészekben költő madarak között is vannak olyanok, amelyek nem építenek maguk fészket, hanem elfoglalják más madarak korábban használt fészkét. Az erdei fülesbagoly leggyakrabban szarkafészekben telepszik meg. A baglyoknál a fiókák, csakúgy, mint a földön fészkelőknél, még a röpképességük előtt elhagyják a fészket és szétmásznak a lombkoronában. Este aztán hívóhangok segítségével jelzik a szülőknek, hogy éppen merre csámborognak és hova kérik a vacsorát. Sajnos néhányan összeszedik ezeket a fiókákat, mert azt hiszik, hogy véletlenül kiestek a fészekből. A földön talált bagolyfiókát vissza kell ültetni a legközelebbi fára, neki ez bőven elég.

erdei fülesbagoly, fióka.JPGErdei fülesbagoly fióka

A költési időszak csúcsa nálunk májusra esik, de míg a holló már áprilisban kiröptette fiókáit, addig a sarlósfecske még meg sem érkezett hozzánk, ő csak május első felében jelenik meg a költőhelyén. A sarlósfecske csak nevében fecske, még csak nem is áll közeli rokonságban a jól ismert füsti és molnárfecskével. Egészen extrém madár, a levegő ura. Megfigyelték, hogy képes arra, hogy folyamatosan vitorlázva töltse az éjszakát. Apró lábai alkalmasak arra, hogy megkapaszkodjon velük a falon. Fészke egészen különleges, a nyálából épített vattaszerű anyag, fészeknek én nem is nevezném.

sarlósfecske, tojásos fészekalj.JPGSarlósfecske tojásos fészekalja

A fiókák a hasonló nagyságú madarakhoz képest szokatlanul hosszú ideig, 7-8 hétig maradnak a fészekben, és csak ezután válnak röpképessé.

sarlósfecske, fiókák.JPG Sarlósfecske-fiókák

A sarlósfecske az év nagyobbik részét vonulásban és a telelő helyén tölti, nálunk csak május és augusztus között tartózkodik. Ebben nincs egyedül, a sárgarigó, a nagy őrgébics és még számos madár ezt a stratégiát választotta. A fészkelési idő mindig az aktuális táplálék meglététől függ. A fenyőmaggal táplálkozó keresztcsőrű már januárban költésbe fog, de a mediterráneumban költő eleonóra-sólyomnál, aki a fiókanevelést a vonuló madarakra alapozza, szeptemberben kelnek ki a fiókák.

Szöveg és fotók: Pénzes László ornitológus