A lassan megszokottá váló kánikulahullámok nagy mértékben átalakítják a nyári gyümölcsök életét, ezzel a termés használhatóságát. A tudósok képesek pontosan meghatározni, milyen hatással lehet a termésérleléssel ebben az időszakban bajlódó gyümölcsfákra a hosszabb, rövidebb tartó száraz forróság. A magukra hagyott növények ilyenkor az utódlást szolgáló magra koncentrálva minden mást háttérbe szorítanak. Ezek a gyümölcsök inkább magosak, mint húsosak lesznek.

A melegedő időjárás miatt a nagyobb kertekkel rendelkezők kénytelenek a technológiát átalakítani; nem kevés ráfordítással lehet a növények stressztűrését növelni. Ennek része a fajtaváltás, növénytáplálás, öntözés változtatása, az árnyékolás lehetőségének megteremtése és még sorolhatnánk. A nagy melegtől az egy-két fás hobbikertészek is menthetik növényeiket, gyümölcseiket. Mert a lényeg, hogy a gyümölcs minél tovább a fán maradjon. A növények ugyanis a saját túlélésük reményében gyorsabb érleléssel, a szezon rövidítésével próbálnak védekezni, ami a gyümölcshús súlyának, az íz- és aromaanyagok kiválasztásának csökkenésével járhat. 

Most már biztos, hogy az elkövetkező években a rendszeresen jelentkező száraz, forró ciklusokra fel kell készülni. A metszéskor érdemesebb a gyümölcsfáknak nagyobb zöldfelületet hagyni, hogy a lomb alá tudjanak bújni a gyümölcsök. Ezzel csökken a napégés kockázata. A lombtrágyák kiválasztásakor olyan anyagokat kell választani, amelyek a lombozat fejlődését, a zöld szín megtartását segítik. Hozzá kell tenni, hogy az ápolatlan, gyengébb kondíciójú fák élete jelentősen rövidülhet.

Sokat segíthet az öntözés: egy átlagosnak mondható, 100-150 kiló gyümölcsöt termő fa heti extra vízigénye nagyjából 60-80 literre tehető; ez annak a nettó víznek a mennyisége, amelyhez a növény hozzáférhet. Vagyis azzal kell számolni, hogy az esőztető (hagyományos szórófejes) öntözéskor ennek jó része a csupasz, vagy a növényekkel borított talajfelszínről elpárolog. Persze ezzel is hasznot hajt, hiszen növeli a levegő páratartalmát.

Reggel, késő délután, kora este lehet a fák koronáját is locsolni, ezzel a hűtéssel, egy-két órával csökkenthető a forró periódus.

A nyári gyümölcsök nem tartoznak a hosszan tárolható és utóérők közé, ezért viszonylag pontosan kell azt a szedési időpontot meghatározni, amikor a gyümölcs cukortartalma a legmagasabb. A melegben a hagyományos érésnaptárak megbízhatatlanokká válnak. Marad az ízlelés. A baj csak akkor van, ha a hétvégi kertek tulajdonosainak szabadideje és a rövid szedhetőségi idő nem esik egybe. Ilyenkor segíthet a szabadság vagy a - talán nem véletlenül drága - rothadást gátló vegyszer. Ez utóbbi mellett szól, hogy élelmezésügyi várakozási határideje rendkívül rövid, viszont a rothasztó gombákat távol tartja a nekik csemegének számító érő gyümölcstől. Hozzáteszem, ilyenkor duplán jól járhat az a kertész, aki a tavaszi lemosó permezéskor bóros szert juttatott a fára, a bór ugyanis a kocsány kapaszkodását serkeni.

Szerző: Czauner Péter

Forrásokért katt a képekre.

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel és csatlakozz a Kapanyél Facebook-közösségéhez!