Kapanyél

Úgy tűnik, a tavasz idén el is marad, a télből egyenesen a nyárba csöppenünk. A növények is szemmel láthatóan próbálják hirtelen behozni a lemaradást, így aztán egyszerre virágzik, burjánzik a kora tavaszi és a májusi virág, beindult a fű, vele a gyomok is, pedig még a télen elszaporodott moha is rajta van. Ideje hát a gyepet kicsit átszellőztetni.

A gyeplazítás biztosítja a fű szellőzését és megakadályozza a filcesedést, ami ideális környezet lenne a káros gombák és a moha számára. Ha a gyökereket nem éri elég oxigén és víz, a gyep elveszíti egészséges külsejét és szép zöld színét. Ennek oka az, hogy egy idő után a fűnyírást követően a gyökerek tövénél ottmaradt kaszálék összetapad és elzárja a víz, a fény és az oxigén útját a gyökerekhez. Így a gyep nem jut a számára szükséges tápanyagokhoz. Éppen ezért fontos, hogy ezt rendszeres gyeplazítással megakadályozzuk. Ehhez ma már remek gépeket használhatunk, vagy akár bérelhetünk is.

Másképp kezdődött az idei tavasz, mint ahogy azt legtöbbünk várta. Most, hogy már minden bizonnyal mögöttünk vannak a télies napok, hirtelen megsokasodtak az eddig kényszerűen halogatott kerti munkák. A kertészkedési szezon kezdetén szokásos palántázás, trágyázás, metszés mellett ne feledkezzünk meg arról sem, hogy a kerti növényeknek is időbe telik, amíg elfelejtik a márciusi hideg, csapadékos időszakot.

Amint kisüt a nap, s melegszik az idő, a kerttulajdonosok legtöbbje késztetést érez, hogy derékfájdító munkáját megkezdje. A hosszúra nyúlt tél miatt rövid időre koncentrálódik az elvégzendő feladatok nagy része. A Max Otto von Stirlitz SS-Standartenführer hőstetteit bemutató, vagy harminc éve népszerű tévésorozat címét idézve: elérkezett a tavasz 17 pillanata, azaz legalább ennyi teendőnk van mostanság a kertben.

A kerttulajdonosokat pontosan három csoportba lehet sorolni. Van, akinek semmit nem jelent a birtoka, szalmaszálat nem tesz keresztbe. Legfeljebb - jobb esetben - kertészt alkalmaz. Ha nem, a gaz ellepi a kertet, kesze-kusza a sövény, kornyadoznak a félig kiszáradt, gutaütéses fák. Az ilyen szomszédra mondják: török átok. Egy másik "kerttársaságba" tartoznak a fenntartók. Ők nyírják a füvet, a sövényt, a virágágyásba ültetnek egynyári növényeket, gondozzák a fákat, örökzöldeket, cserjéket. Öntöznek, (mű)trágyáznak. Az igazi kertbarát azonban az, aki alig várja a tavaszt, hogy ismét munkához lásson a ház körül. Közöttük van, aki, régi növényeivel bíbelődik, más a faiskola növénycsemetéi között válogat kora tavasszal, és azon tűnődik, hová, mit ültessen még, és egyáltalán, hány növényt vásároljon az új szezonra.

Remélhetőleg most már hamarosan tényleg vége a télnek, és fokozatosan elkezdenek ébredezni a növények. Az ősszel elültetett virágok a téli pihenőt követően hamarosan mindenhol előbújnak majd. Gondos kezekkel és a megfelelő eszközökkel segítséget nyújthatunk az újraéledésben.Már alig várjuk, hogy az első meleg napsugarak aktivizálják a kertet és a gazdáját is. Új fejlődési folyamat veszi kezdetét: üde zöld fű hajt ki a földből, mindenütt nárciszok és aranyfák sárgállanak.

A kertész tettre kész, az eszközök már előkerültek a fészerből, várva a virágágyás megtisztítására, az ültetésre és a trágyázásra. A tavasz fokozott várakozást hoz magával, az idei pedig valószínűleg felgyorsult tempót is. Most induló rovatunkban hétről hétre hasznos tanácsokkal, változatos témákkal várjuk a Kapanyél olvasóit.

Közösségi kertek. Balkonkertészet. Divatosan csengő, sokak számárá mégis ismeretlen kifejezések. Mi is rejtőzik pontosan e fogalmak mögött? Ennek jár utána a mai FitoFriday.

Homo sapiens botanicus

Az ember, mióta embernek hívja magát, tudatosan használja fel a növényeket saját szükségleteinek kielégítésére. Életének megannyi területét befolyásolta a mezőgazdaság kialakulása: a triviális élelmezésen kívül fejleszthette gyógyító képességét, ruházkodását, élvezeti cikkeket készíthetett. Korai elődeink napjainak természetes részét képezte a föld művelése, a termény betakarítása, tartósítása, az étel elkészítése.