Kapanyél

A hétvégét a Nagymama kertjében töltöttük, ahol a nagy szárazság elég rendes pusztítást végzett az utóbbi időben. A gaznak persze meg se kottyan a vízhiány, mindenhol burjánzik, mintha mi se történt volna. Kihúzni nem lehet, olyan száraz a föld, még a kapa is megbicsaklik benne. Az öregek meg nem győzik a locsolást, úgyhogy már nem is nagyon küzdenek. Legfeljebb fohászkodnak, hátha jön egy jó kis eső (nem jég!). Akárcsak Karel Čapek szenvedelmes kertésze:

"Uram, add, hogy mindennap essen, mondjuk, éjféltől hajnali háromig, de kérlek, csendes, meleg esőt szeretnék, hogy jól beszivárogjon a földbe. Úgy tedd, hogy ne essen a szurokszegfűre, ternyére, napvirágra, levendulára meg mindazokra a növényekre, amelyek - mint tudod, hisz végtelen a te bölcsességed - szárazságtűrő fajok. Ha akarod, felírom a nevüket egy cédulára.

Add, hogy a napocska egész nap süssön, de ne mindenhová (például ne a gyöngyvesszőre, se a tárnicsra, se az istenfára, se a rododendronra), és ne is perzseljen. Add, hogy sok legyen a harmat, és kevés a szél, elég a giliszta, de ne legyen levéltetű és csiga, se lisztharmat.

Tedd meg, hogy hetente egyszer hígított trágyalé és galambtrágya hulljon alá az égből.
Ámen."

Karel Čapek: A szenvedelmes kertész

Az utcai gyümölcsfát nemcsak a rovaroktól, gombáktól, de - ha már termést hozott - a hívatlan szedőktől is védeni kell. (Most nem tárgyalunk az üzletszerű, megélhetési gyümölcstolvajokról.) A mikroszkopikus károsítókkal kevesebb a baj, hiszen csak az alkalmazott technológia során kell sorsukról dönteni. Egyet azonban rögtön az elején tisztázni kell: bárki is ültette az utcai gyümölcsfát, ha közterületen van, akkor a közé. Termését szedheti, aki arra jár.

Gyümölcsszedő majmok az i. e. 1300-as években

A hétvégén többfelé - főleg a Dunántúlon - várható zápor, zivatar, akár jégeső is. A hajnali 5°C-ban nem lesz melegünk, és napközben sem várható 20°C-nál több.

- Az elvirágzott rózsákat vágjuk le, nehogy levéltetvek vagy lisztharmat támadja meg. Ráadásul így még bujább virágzásra ösztönözzük a növényt. Ha mégis megtörtént a baj, a levéltetveket erős vízsugárral vagy káliszappanos lemosással (10 l vízhez 1 evőkanál káliszappan) távolíthatjuk el. A másik lehetőség, hogy levendulát ültetünk a rózsa mellé, az elvileg elűzi a tetveket. Ha mégse, legalább szép.

Sokan emlékeszünk nagyszüleink konyhakertjére, ahol még szinte bármilyen zöldség megtermett a ház körül. A kertes házakban elöl virágoskert, hátul pedig az ún. konyhakert kapott helyett. A nagyobb helyigényű növények, pl. burgonya, tökfélék, a baromfinak szükséges kukorica a legtöbb családnál kikerült a "zártkertbe", a gyümölcsfák közé/mellé.

A vidék ezen arculata azonban az évek során megváltozott.

Az elmúlt évtizedekben egyre nagyobb nyilvánosságot kapott a vélemény, hogy nem éri meg a konyhakerttel foglalkozni, mert drága a vetőmag, a locsolás, a vegyszer, a műtrágya, sokkal olcsóbb és egyszerűbb mindent megvenni a boltban. Hiába derült ki azóta, hogy ezen zöldségek, gyümölcsök eredete sokszor bizonytalan, és a minősége sem olyan, mint amit otthon termelünk meg magunknak, sokan a könnyebb utat választották: a kerteket füvesítették, legfeljebb virágokat nevelnek.

Amint kisüt a nap, s melegszik az idő, a kerttulajdonosok legtöbbje késztetést érez, hogy derékfájdító munkáját megkezdje. A hosszúra nyúlt tél miatt rövid időre koncentrálódik az elvégzendő feladatok nagy része. A Max Otto von Stirlitz SS-Standartenführer hőstetteit bemutató, vagy harminc éve népszerű tévésorozat címét idézve: elérkezett a tavasz 17 pillanata, azaz legalább ennyi teendőnk van mostanság a kertben.

A kerttulajdonosokat pontosan három csoportba lehet sorolni. Van, akinek semmit nem jelent a birtoka, szalmaszálat nem tesz keresztbe. Legfeljebb - jobb esetben - kertészt alkalmaz. Ha nem, a gaz ellepi a kertet, kesze-kusza a sövény, kornyadoznak a félig kiszáradt, gutaütéses fák. Az ilyen szomszédra mondják: török átok. Egy másik "kerttársaságba" tartoznak a fenntartók. Ők nyírják a füvet, a sövényt, a virágágyásba ültetnek egynyári növényeket, gondozzák a fákat, örökzöldeket, cserjéket. Öntöznek, (mű)trágyáznak. Az igazi kertbarát azonban az, aki alig várja a tavaszt, hogy ismét munkához lásson a ház körül. Közöttük van, aki, régi növényeivel bíbelődik, más a faiskola növénycsemetéi között válogat kora tavasszal, és azon tűnődik, hová, mit ültessen még, és egyáltalán, hány növényt vásároljon az új szezonra.