A golgotavirágfélék (Passifloraceae) felfedezésének története a 16. századba nyúlik vissza, amikor spanyol hittérítők járták a trópusi Amerika indiánok lakta őserdeit, hogy keresztény hitre térítsék az őslakosságot. A spanyol szerzetesek a bonyolult virágszerkezetben Jézus keresztre feszítésének szimbólumát látták, ezért kapta a szenvedés virága nevet, amelyet a növénycsalád latin elnevezése a 17. század eleje óta őriz ("passio" = szenvedés, "flor" = virág).

10 sziromlevele a tíz apostolt, drótformájú porzószirmai a töviskoronát, öt szélső porzó szála az 5 sebet, magháza a kelyhet, melyet Jézusnak ki kellett innia, szív alakú magjai a szerető szívet, a háromkaréjú levelek a lándzsahegyeket, a kacsok a korbácsot jelképezik.