Kapanyél

Kuka vagy küzdelem az életért - mondogatja ilyentájt magában sok növénybarát. Bizony a téli pihenő sok áldozatot szed, számos melegkedvelő növény számára válik bizonytalanná a jövő. Ha saját növényemről kellene olyan képtelen helyzetben dönteni, mint amilyenről az ilyenkor tanácsot kérők beszámolnak, különösen a közelben élő egészséges növényeknek a legjobbat azzal tenném, ha a gyengélkedőt a szemétre vetem. Az életkedvüket veszített, tetves, kopasz, penészes mediterránokkal nem sok mindent lehet kezdeni, különösen azoknak, akik ilyen állapotba juttatták őket, tehát jobb az ilyen növényektől mielőbb megszabadulni.

Beteg a citrom, de van még esély

Az idei télen a Dunántúlon több évnyi hó esett, az extrém fagyok viszont jórészt elmaradtak. A nálunk maradt madarak a hófedte időszakokat eléggé megszenvedték. Az etetők óriási forgalmat bonyolítanak le ilyenkor. Tapasztalat, hogy minden év egy kicsit más. Az idei tél elején a széncinegék ostromolták nagy számban az etetőket.

Ezek messze nem csak a nálunk költő állományból kerülnek ki. Az ősszel Komáromnál jelölt madarat 2 héttel később Ljubljana közelében fogtak vissza. Egy másik, még az előző téli időszakban Vérteskethelyen gyűrűzött madár 1500 kilométerre Oroszországban került meg. Mindezek jól mutatják, hogy egy erős észak-észak keleti beáramlás zajlik le ősztől, a madarak egy része pedig tovább is áll. Az idei évben óriási létszámban jelentek meg a széncinkék, amit az eletetett napraforgó mennyisége is jól jelzett. Meggyvágóból is utoljára a 2004-2005-ös télen volt ennyi. A nagy csapatokba verődött madarak a havazással tűntek fel az etetőkön, egyszerre akár 80-100 példány. Mellettük nem nagyon jutott szóhoz más madár.

Az idén nehezen jutottunk el odáig, hogy talán már tavaszodik, a szokatlan hidegben és a kertekben lévő hótakaró alól még a legkorábban virágzó hagymások sem igen bújtak elő. A védett helyen lévő szobanövények között azonban vannak, amelyek már készülődnek a tavaszi virágzáshoz. Köztük vannak az orchideák is, melyek nem kis fejtörést okoznak a virágkedvelő szobakertészeknek.

Az "igazi" gyűjtő a fáról szedi a Cattleya-ját

Korábban a különleges növények ritkaságnak számítottak. Az elsők szaporító részei többnyire kalandos úton érkeztek az országba, de az elmúlt években már egyre többféle jelenik meg a virágboltokban. Már az áruk sem olyan borsos, nem drágábbak egy-egy közepes méretű vágottvirág-csokornál. Az orchidea ráadásul hűséges növény, aki ismeri, könnyen rendszeres virágzásra bírhatja.

Virágkapu a szingapúri orchideaparkban

Az enyéim nyáron egy rácsos vaslépcső alatt drótokra aggatott vaskosárban lógnak. Így a meztelen csigák sem abajgatják. Naponta többször permetezi a növényeket egy párásító. Ősszel mindig vaskos léggyökerekkel, erős levelekkel, néha virágokkal kerülnek a télikert egyik szegletébe, ahol hűvöskés, párás környezetben várják a tavaszt.

Sok baj van a szobanövényekkel, a féltő gondoskodás, rendszeres öntözés, friss levegőhöz, földhöz juttatás, tápoldatozás ellenére hullatják leveleiket, kornyadoznak, megannyi nyavalyájukkal keserítik gondozójukat. Ráadásul igen ocsmánnyá vált formájuk blama a vendégek előtt.

A szobanövény-kinyírós közvélemény-kutatásban is ilyen problémák kerültek elő, főleg a fikusszal kapcsolatban:

- "Egy gyönyörű, magas fikusznak (már túl magas volt) a tanácsok szerint levágtam a tetejéből egy 1/2 méteres darabot, ledugtam egy másik cserépbe, hiába locsolgattam elhullottak a levelei." Vagy a másik: "Ha az ablaknál van, ott a radiátor, tehát túl meleg van. Ha nem az ablaknál volt, akkor persze sötét volt neki."

Mit lehetne velük tenni? - hangzik gyakorta a kérdés.

Ha ilyen szerencsétlen torzókat látok egy lakásban, rögvest nekiállnék tologatni őket, olyan helyre, ahol jobban érzik magukat. De szívesen elővenném metszőollóm, hormonporom, és megstuccolnám a kopasz hajtásokat, kérnék dunsztos üveget, hogy hajtassam a levelet, szárat. Biztatnám türelemre a háziakat: kis idő múlva kihajtanak a rejtett rügyek, gyökeret ereszt a köcsögben a csonka szár. Elmagyaráznám, hogy viszonylag kis kosszal milyen jófajta táptalajt lehetne készíteni és így tovább.

Szerencse, hogy a fikuszok mértéktelen növekedését az edény zabolázza

A tavaszt váró figyelmes kertészszem már látja kedvencein a változást. Fényesebbek, keményebbek, zöldebbek a levelek, hegyesebb szögbe állnak a hajtások - ébredezik a növény. Már amelyik. Mert vannak a mártírok, amelyekre tudatlan gazdájuk végzetest bajt hozott, holott kis odafigyeléssel jobban is tarthatta volna őket.

Ha megtaláljuk a növény helyét, mindenki jól érzi magát