Kapanyél

Az elmúlt hónap hajrája után már lassan az összes kertészkedő utolérte magát. Az idei tél márciusi tréfája miatt két hónap munkáját kellett elvégezni 4-5 hét alatt. A növények hamar behozzák a lemaradást, sietniük kell, hiszen nyár végére, őszre a termést be kell érlelni. Nem lehet mindig a kertet bújni, érdemes (kert)kulturálódni is.

A tavaszi kánikulában mindenütt megkezdődött a nyári növényszezon. Az évszakok legszebbike a kertekben takarítással indul, a lakásokban pedig az edényesek átültetésével. Mindkét esetben felmerül a kérdés, mi legyen a hulladékkal?

Ez a szeméthalom egy budai téren éktelenkedik

Egyszerűbb a kerttulajdonosok helyzete, náluk ugyanis bővebb a lehetőségek tárháza. Az igazi megoldás a komposztálás, de ennek illatától sokan tartanak. A szűk társasházi kertekben nem is ízléses az ilyen szerkezet elhelyezése. De ettől függetlenül komposztálni hasznos.

A csicsóka termése megtisztítva egyáltalán nem csúf. Ha sikerül néhány gumót szerezni, érdemes megkóstolni; nyersen harapva, reszelve, vékony szeletekre vágva salátákhoz adható, párolva, főzve szószok készülhetnek belőle, de darabjaiból más gyümölcsökkel ízesítve turmix is lehet. Ha a magyar recepteken kívül többféle felhasználási lehetőséget is keresünk, használjuk a francia megfelelőjét: le topinambour - és hamar kiderül, hogy a nálunk méltatlanul elfelejtett zöldség a konyhaművészet országában ünnepelt eledel. Olyan drága, különleges étkek mellett szerepel, mint a homár, libamáj, szarvasgomba, ritkán tálra kerülő tengeri csemegék körete.

A gumók alapos tisztítást igényelnek

Amint kisüt a nap, s melegszik az idő, a kerttulajdonosok legtöbbje késztetést érez, hogy derékfájdító munkáját megkezdje. A hosszúra nyúlt tél miatt rövid időre koncentrálódik az elvégzendő feladatok nagy része. A Max Otto von Stirlitz SS-Standartenführer hőstetteit bemutató, vagy harminc éve népszerű tévésorozat címét idézve: elérkezett a tavasz 17 pillanata, azaz legalább ennyi teendőnk van mostanság a kertben.

A kerttulajdonosokat pontosan három csoportba lehet sorolni. Van, akinek semmit nem jelent a birtoka, szalmaszálat nem tesz keresztbe. Legfeljebb - jobb esetben - kertészt alkalmaz. Ha nem, a gaz ellepi a kertet, kesze-kusza a sövény, kornyadoznak a félig kiszáradt, gutaütéses fák. Az ilyen szomszédra mondják: török átok. Egy másik "kerttársaságba" tartoznak a fenntartók. Ők nyírják a füvet, a sövényt, a virágágyásba ültetnek egynyári növényeket, gondozzák a fákat, örökzöldeket, cserjéket. Öntöznek, (mű)trágyáznak. Az igazi kertbarát azonban az, aki alig várja a tavaszt, hogy ismét munkához lásson a ház körül. Közöttük van, aki, régi növényeivel bíbelődik, más a faiskola növénycsemetéi között válogat kora tavasszal, és azon tűnődik, hová, mit ültessen még, és egyáltalán, hány növényt vásároljon az új szezonra.

Talán csak a párjukat kereső békák érzik olyan jól magukat a hűvös, havas, csapadékos áprilisban, mint a gyümölcsösben kárt tevő gombák. Közöttük is a legfontosabbak: a monília, tafrina és a varasodás. Ők a felelősek az elrothadó termésért, kunkorodó levelekért, a kopaszodó és elhaló ágakért, sőt fapusztulásért.

Jellegzetes monilinakörök a szilván

Tulajdonképpen csodás trükkjeiknek köszönhetően sikeres életet élnek, mert sok egyedük célba érve elrothasztja a gyümölcsöt és feléli a gazdanövényt. A modern vegyszerekkel sikerülhet a károkozást csökkenteni, és ami ennél is fontosabb, a hasznos növények, ha jól tartják őket, képesek a kártételt túlélni, kinőni. Főleg gombaölő szerekkel lehet távol tartani őket, de mostanában egyre többet kísérleteznek növényi olajokkal, teákkal és más biológiailag aktív anyagokkal. Bizonyára rövidesen versenytársai lehetnek a szintetikusan előállított vegyszereknek.