Kapanyél

Az idén a nagy nyári meleg és a kevés csapadék is okolható az apró gyümölcsért. A törpén maradt termést viszont nem kell a szemétre, komposzthalomra dobni. A szorgos kertész sokféle módon hasznosíthatja, persze nem árt számolni, mennyibe kerül a tartósítás során felhasznált energia, víz, csomagolóanyag és segédeszköz. A matekfeladatban ugyan nem szerepel a saját munkaerő költsége, de az azért biztos, hogy még így is olcsóbb, mint a boltból hazacipelt élelmiszer. Míg a csonthéjasokból - az aszalványokon túl - lekvár, bor, szörp, lé és még sorolhatnánk hányféle házilag tartósított termék készíthető, szűkebbek a lehetőségek az almával, mert belőle leginkább lé, bor és pálinka készülhet.

Sok kertben apró maradt az alma

Akit jó sorsa a spanyolországi Elchebe (Elx) elvet, szánjon időt az észbontó El Huerto del Cura botanikus kert megtekintésére. A hely különlegessége, hogy egy, az egész világon egyedülálló pálmakert (palmarium) része, és elnevezése az egészséggel áll összefüggésben. Amin egyébként nincs is sok csodálnivaló, hiszen a meglehetősen száraz klímájú vidéken nagyon kellemetes megilletődve üldögélni a csobogó szökőkutak, serényen ide-oda folydogáló patakok mellett, 30-40 méter méteres magas árnyat adó pálmák alatt, és megannyi szubtrópusi nagy levelű aljnövény társaságában. Bizony, ilyen helyen megilletődik a növényeket kedvelő, mert láthatja, hogy a nedvességben, melegben mire képesek azok a növények, amelyek többsége az otthoni virágtartókban a legnagyobb gondosság ellenére is éppen csak megél.

A szerény portál mögött csodák bújnak meg

Az oltás és a szemzés precíz végrehajtása a magasabb szintű kertészeti gyakorlatok közé tartozik. Az éles kacor kezeléséhez ugyanis már kevés az elméleti tudás, ügyességre, bátorságra is szükség van. De némi gyakorlatozással elsajátítható a technika legfontosabb része, nevezetesen, hogy a vesszőt tartó marokba fogva egyszerre kell mozgatni a kést és a támasztó hüvelykujjat. Ha ezt sikerül elvégezni, akkor biztos senki nem vágja el az ujját.

A vegetatív szaporításnak ezt a látszólag nehéz, igazából egyszerű módját sok hobbikertész ismeri, és használja is a trükköt a szőlőben, gyümölcsösben, de a díszkertben is. Találkoztam egyszer egy kertbaráttal, aki minden kerti gondot szemzéssel, oltással oldott meg. Ha pusztult a fa a betegségtől, oltott. Ha keveset termett, oltott és így tovább.

A helyes öntözéssel a forró napokon sokat lehet lendíteni a növények életkedvén. Ha jól választjuk meg az időpontot és a vízmennyiséget, akkor nem a locsolókanna rabjaiként kell órákat tölteni a napi öntözéssel.

Az öntözés idejének, gyakoriságának és a víz mennyiségének megválasztása komoly tudomány. Ha valaki a tökéletesre törekszik, akkor ismerni kellene a locsolásra váró növények pontos egészségi állapotát, táplálékfelvételének működését, az időjárás menetét. Szerencsére a növények többsége toleráns, ezért jót tesz velük, aki csupán egy kicsit többet tesz értük, mint rutinszerű kötelességként nyitja a kerti csapot vagy löttyint több-kevesebb vizet a cserépbe.

Nincs olyan kertészkedő, aki ne szeretné, hogy kertjét délceg pálma árnyékolja. A baj csak az, hogy az egzotikus külsejű növény a fagyos teleket nem éli túl. A mediterránumban egy-egy rendkívüli havazás meg sem kottyan e növénycsodáknak, de a tartós mínuszokat végképp nem szívlelik.

Ezért a nagyobb telelő hellyel rendelkezőknek is be kell érni a ládában, dézsában növő pálmákkal. Persze kellő férfierőre is szükség van, hogy a mázsás növényt ide-oda cipeljék. Van azért más lehetőség is: a Budai Arborétum egyik nagy pálmáját kint hagyják, és sikerrel áttelel a szabadban. Igaz, a Kertészeti Egyetemnek ebből az épületéből télen mindenütt szelel a meleg, mindenesetre, tudósok szerint, ha folytatódik a felmelegedés, akkor a magyar kertekben is megélhetnek a pálmák.