Diófánk, miután kinőtte a nyári konyhát, nekirugaszkodott, és olyanná vált, amilyennek egy diófának lennie kell. Már kétszer sikerült fűrésszel, hernyózó ollóval megritkítani, amitől még jobban nekiindult. Betegségein is úrrá lettem, és már néhány éve stabilan olyan 150 liternyi egészséges diót terem. Most már csak az ízével van baj: anyósom - családunk legnagyobb diófelhasználója - szerint nincs vele mit tenni, keserű diót terem, ezért minden ősszel visszautasítja. Legutóbb azt mondta, már vett a piacon. Hallottam mindenféle népi praktikáról: rövid hőzuhanyról, dörzsölésről, de úgy érzem, nekem a dióból elég a permetezés, a levél- és termésgyűjtés. Évről évre a cinegéké lesz.
A diófánk árnyékára nincs panasz, csak a termése kicsit keserű
Utolsó kommentek