Kapanyél

Amikor életemben először ettem muszakát - bő 20 éve is van annak -, nem igazán foglalkoztam az összetevőivel. Finom volt, és kész. Csak jóval később tudtam meg, hogy az egyik hozzávaló a padlizsán. Akkor meg annak kellett utánajárni, mi fán is terem ez a zöldség.

Nem fán terem. Kelet-Indiából származik, manapság is a meleg éghajlatú országokban - Bulgáriában, Olaszországban, Romániában, Spanyolországban - a legelterjedtebb. Hozzánk valószínűleg török közvetítéssel került, innen a magyar neve: törökparadicsom. Konyhánkban még nem mindennapos dolog, pedig a hazai bolgárkertészek már 100 évvel ezelőtt is termesztették.

Pár évvel ezelőtt a piacon csodálkozva láttam, hogy az egyik kofa sárga színű málnát árul. Nem tudtam mire vélni, miért éretlenül szedte le.

Ha megkérdezik tőlem, mi a kedvenc ételem, habozás nélkül mondom, hogy a nagymamám mákos kalácsa. Unokatesóm echte német férje minden áldott nap eszik valami mákosat, amikor látogatóba jön hozzánk.

Az eddigi írásaimból talán egyértelműen kiderült, hogy kertünket a lehető legtermészetesebb módon próbálom gondozni. Ennek része az is, hogy a kert végében ástunk egy kis esővíz-elvezető árkot, melynek két partján gyönyörűen zöldell a csalán.

A vöröskáposztamagot nem olyan rég fedeztem fel; ennek a zöldségfélének eddig csak az almával párolt, kacsacombbal dúsított változatát ismertem, amely nagyon bejött, úgyhogy gondoltam, adok egy esélyt a magnak is. Nem bántam meg:)