Az európai vagy közönséges vörös mókus (Sciurus vulgaris) sokunk egyik kedvenc állata, ezenkívül mesék, dalok gyakori szereplője is.

A faj egész Európában és Ázsiában elterjedt, így szerencsére hazánkban is közönségesnek számít. Testhossza 19–25 cm, ehhez hozzáadódik még 15–20 cm-es farok, mely elsősorban az egyensúlyozást segíti, de télen, a hidegben alvás közben maga köré tekeri, így a testét is melegen tartja.

A mókus testtömege 250–480 g, többféle színváltozata létezik a feketétől a vörösig. Általánosságban elmondható, hogy a lomberdőkben élő mókusok szőrzete világosabb, a fenyvesekben élőké pedig sötétebb színű. Évente kétszer vedlik, a téli bundája sötétebb és értelemszerűen vastagabb. A jellegzetes fülpamacs télen a leghosszabb, tavasszal a pamacsszőrök kihullnak, és csak ősszel nőnek ki újra. Valószínűleg azért, mert a fülén keresztül párologtat.
Erős karmaival ügyesen mászik a fákon, sőt a házfalakon és villanypóznákon is. Izmos hátsó lábaival akár 4–5 m-t is ugrik.

A mókus lomb- és fenyőerdőkben, városi parkokban egyaránt előfordul. Vékony gallyakból, levelekből, fűből és madártollakból gömb alakú fészket épít magának 6–8 m magasan a fák ágai között, de néha faodvakba vagy elhagyott madárfészkekbe is beköltözik.
Különösen éles a látása és hallása. Elrejtett táplálékait kiváló szaglásával találja meg, a szaganyagok ezenkívül az egymás közötti kommunikációban is fontos szerepet játszanak.

A mókus a közhiedelemmel ellentétben nem alszik valódi téli álmot, mint pl. a sün, de a nagyobb hidegben fák odvában húzza meg magát.

Fenyőfák tobozaival, makkokkal, dióval, mogyoróval táplálkozik. Ezenkívül időnként gombát, fakérget, rovarokat, madártojásokat, sőt fiókákat is eszik.

Évente kétszer ellik. Egy fészekaljban általában három-négy utód van. A vemhesség ideje 38–42 nap. Az utódok csupaszok, vakok, magatehetetlenek; testtömegük mindössze 10–15 g. Szemük a harmadik hét után nyílik ki, szilárd táplálékot életük 40. napja környékén kezdenek enni, innentől kezdve elhagyják a fészket és maguk járnak táplálék után.

A vörös mókus nemzetközileg és hazánkban is védett. Természetvédelmi értéke 10 000 Ft. A városi mókusok megóvása érdekében a parkok öreg fái, az idős lucfenyők, tölgyek, diófák, mogyoróbokrok meghagyásával tehetünk a legtöbbet.

Amerikai szürke mókus

A mókus természetes ellensége a nyuszt, baglyok, a héja, a földön futó mókust elkaphatja a borz, a vadmacska. A városban élő mókust veszélyeztetheti még a gépjárműforgalom. Azonban a legnagyobb veszélyt nem a ragadozók jelenti, hanem egy közeli rokona, az amerikai szürke mókus (Sciurus carolensis). Ez az állat Európában invazív fajnak számít, a Brit-szigeteken kívül már Észak-Olaszországban is megjelent, egyelőre az Alpok áll a további terjedése útjában. Sikerének titka, hogy hatékonyabban emészti meg a táplálékot, mint a vörös mókus, több zsírt halmoz fel télire, így nagyobb a túlélési esélye, ezenkívül jobban viseli az emberi zavarást. A legnagyobb veszélyt pedig az jelenti, hogy az amerikai mókus az európai mókusra halálos parapox (vérzéses bőrsérülés) vírus hordozója.

Szibériai csíkosmókus

A kreatívabb olvasók bizonyára hallottak már a mókusszőr ecsetről, ezt nem a nálunk védett mókusból, hanem a szibériai csíkosmókus (Tamias sibiricus) szőréből készítik. De nem kell megijedni, nem pusztítják el az állatot (legalábbis jobb helyeken), hanem kihasználják, hogy a mókusok évente kétszer vedlenek, azaz tavasszal levetik a meleg bundájukat. Ezért a vedlés előtt rövidre vágják a szőrüket, és ebből készítik az ecseteket. A mókus szőre igen vékony, egyenes és finom szerkezetű, tehát kiváló ecsetnek, ráadásul nem sztatizál, azaz nem tölti fel az üveget elektromosan, ezért nem tapad rá a por sem.